Debra Driza - Mila 2.0

 Igyekszem nem túl sokat elárulni a  tartalmáról azért, hogy ha esetleg kedvet kapsz hozzá akkor még legyen értelme elővenni a könyvet. :) Mila története akár igaz történet is lehetne, vagy még meg is történhet, vagy már meg is történt, és ha így lenne... nos megértem, ha nem adnák egyhamar tudtunkra...

Mila átlagos tinédzserként tengeti életét, iskolába jár, próbál beilleszkedni költözés után, habár karaktere igen zárkózott és mindezen változások mellett még gyászolja is az édesapja elvesztését. Tulajdonképp a könyv eleje emiatt egy kicsit lehúzó hangulatú, pedig ha valaki olvasta a könyv fülszövegét akkor tudja, hogy Mila nem más, mint egy robot, konkrétan egy mesterséges intelligencia emberi vázba zárva olyannyira fejlett kivitelezésben, hogy ha szembe jönne veled fel sem tűnne. Mindemellett mindent érzékel és érez, mint egy normál ember.

Tehát a fenti témakörben telik a könyv eleje amíg fel nem bukkan Hunter, aki véletlenül pont most költözött ide Mila után kis idővel! Gyanús nem? Tulajdonképp, mint kiderült nem, nem az. Hunter tényleg csak egy átlagos srác és persze el is indul a románc az efféle tinikönyvekre jellemző derült égből villámcsapás módon, minden előzmény nélkül, mondhatni első látásra. Habár ez úgy gondolom, hogy nem ritkaság, így ez megbocsájtható.

Mila semmit sem tud a valódi énjéről egészen addig, míg egy féltékenységi roham áldozatává nem válik és ez most szó szerint értendő: balesetet nem szenved Kaylee barátnőjének köszönhetően.

Miután kiderül, hogy nem minden úgy van Milában bekötve, mint nálunk halandókban, fény derül az igazságra is, ami amellett, hogy nehezen emészthető az androidunk számára, még az "édesanyjával" is elég hullámzó lesz a viszonya. Mire a szerelmi viszony kivirágozhatna, beindul a könyv, mert rátalálnak Milára, aminek következtében csapot papot hátrahagyva menekülniük kell. A dolgokon csak ront, hogy nem is a hadsereg üldözi őket akiktől kicsempészte Lauren- aki a szerető anya szerepét igyekezett betölteni- hanem egy csoport, akik tulajdonképpen technológia vadászok. Azonban ahogy annak lennie kell, természetesen a hadsereg is a nyomukra bukkan és nyakon is csípik őket, amit- ahogy minden valamire való könyvben van - követ a végjáték felvezetése és lebonyolítása.

Na de összességében milyen is a könyv? Tényleg van benne majdhogynem minden, szerelem, gyász, kamaszkori lázadás, tipikus kamasz szituációk, amelyek oly sok könyvben el vannak sütve, akció, sci-fi. Tökéletes lenne? Nem mondanám, vannak hibái vagy legalábbis olyan tipikus elemek, amik kicsit tucattá is teszik...lehetne egy történet a sok közül akár de! Ami a Milát mégis különlegesebbé teszi, az az, hogy Mila nem ember és innentől kezdve érdekes belegondolni abba, hogy ő hogyan is éli meg a világot és leginkább azt, hogy hogyan dolgozza fel mindezt. Te kedves olvasó, vajon hogyan reagálnál, ha rájönnél, hogy nem is vagy ember vagy, hogy amit eddig tudtál nem is a valóság?

Természetesen a könyv legkülönlegesebb része értelemszerűen az utolsó harmadában van, amikor is az írónő igen érdekes gondolatkört feszeget tesztelések útján, ami már-már horrorisztikus is lehetne. Leginkább annak, aki a nézője vagy résztvevője... Hiszen Mila egy kifejlesztett katonai célú eszköz, ami mesterséges intelligenciájának köszönhetően bármivé is válhat. Ha viszont van egy robotunk ami bármivé válhat, mi fogja eldönteni, hogy mi lesz belőle és milyen értékrendet követ? Egyértelműen tudni akarjuk, hogy mit is várhatunk tőle, nemde? Mi lesz számára a fontos és nem fontos emberi léptékben? Mit akarunk, hogy számára fontos legyen vagy épp ne?! Mi van akkor, ha olyan döntések elé állítanak amit bizony mi emberek is nehezen tudnánk meghozni vagy feldolgozni vagy épp eldönteni, mert az átlagos élettől ez annyira eltérő és bizarr és... elképzelhetetlen... pedig ilyenek tulajdonképp megtörténnek. Szóval igen, a Milának van egy ilyen vetülete, hogy meddig is megyünk el és mivel Mila igen emberien van ábrázolva, egy érdekes gondolatmenetet indíthat el a könyv arra vonatkozóan is, hogy ilyen szituációban mi mit tennénk? Mit áldoznánk fel akár magunkból, akár másokból? Megvan a válasz? Úgy gondolom nincs, mert ha még gondolsz is valamit az adott szituációban, akkor sem biztos, hogy úgy döntenél, hiszen most minden bizonnyal a legemberibb döntést gondolod magadról. :)

A másik érdekes gondolatláncolat pedig az, hogy ez a részben futurisztikus robot ma már a valóságban is gyerekcipőben jár. Egy gyors internetes kereséssel arra is rábukkanhatsz, hogy eddig inkább rosszul vagy kétségeket ébresztően sültek el ezek a kísérletek. Ettől függetlenül sem lehetsz biztos benne, hogy Mila nem jön holnap veled szembe az utcán, mert egy dolog az amit kikommunikáltak és megtalálsz, és egy másik dolog az, hogy a zárt ajtók mögött mi történik. Azonban sajnos az is tény, hogy számomra ezeken a bizsergető gondolatokon túl nem hozott egy elképesztő katarzist a könyv. Egyes dolgokban ha elmerülünk -pl. evés és ivás- egész érthetetlen helyzettel állnánk szembe. Mint ahogy Mila fejlődése sincs túltolva, ő csak meg lett alkotva, be lett programozva, de mint gép, ettől még úgy gondolom, hogy tanulnia kellene és tanul is, és ezt a részét valahogy hiányolom, és még egyebeket is, amik nincsenek kifejtve és megmagyarázva igazán, emiatt pedig sokszor olyan érzésem volt, hogy ez most mi, miért, hogyan... valahogy nem igazán áll össze logikailag. Összességében azt mondanám, hogy maga a könyv lehetne sokkal jobb is, mint történet, viszont a témája és amiket feszeget gondolatébresztőek.

- Robi

A könyv Moly oldala:

https://moly.hu/konyvek/debra-driza-mila-2-0

Rácz-Stefán Tibor - Élni akarok!

Húgomtól kaptam karácsonyi ajándékként e könyvet. Bár igazából nem volt ajándék, ugyanis a köztünk zajló beszélgetés így szólt:

Húgom: Kaphatnék egy kívánságlistát, amiből válogathatok karácsonyi ajándékot?

Én: Aha. Rácz-Stefán Tibor- Élni akarok.

Szóval nem volt meglepi, de mégis nagyon örültem neki.😀

Megmondom őszintén, a leírást olvasva nem voltam benne biztos, hogy lesz elég lelki erőm elolvasni ezt a könyvet. Mint említettem már korábbi bejegyzéseim során, eléggé érzékeny lelkű lány vagyok, és hát nemrég egy közeli hozzátartozómat is hasonló betegség miatt vesztettem el. 

De! Mégis vonzott a történet. A bakancslista. Meg akartam ismerni Lillát, az életét. És nem utolsó sorban, a könyv borítója is nagyon-nagyon tetszett!

A történet során egy nagyon erős lánnyal ismerkedhetünk meg. Annyi mindent kibírt már, és abszolút nem ítéltem el azért, hogy feladja a harcot. Az akaratereje azonban valami nagyon csodálatos volt. És a bakancslista... nem is gondoltam, hogy milyen kis egyszerű dolgok is mekkora boldogságot tudnak hozni az ember életébe. 

Az író nagyon jól és részletesen leírta a betegséget, a vizsgálatokat. Nagyon tetszett, hogy nem csak összedobta ennek leírását, hanem segítséget kért, és próbálta minél mélyebben és érthetőbben átadni azt, amit Lilla átélt. Ha már az íróról beszélünk, ez volt az első könyvem tőle, de nagyon tetszett az írásmódja. Több értékelést is olvastam a könyvről, és ugye sokan írták, hogy nem bírták ki sírás nélkül (ezért is féltem belekezdeni). Én a 48. oldalon sírtam el magam először, amikor Lilla a nővérével, Edinával beszélget, és a lány azt mondja a húgának, hogy nem tudja elképzelni, hogyan élhetne nélküle. Ilyenkor akaratlanul is belegondolok, hogy milyen lenne ha az én testvéremmel történne ilyesmi.... nem tudom, hogyan tudnám feldolgozni.

Persze szerelmi szál is került a történetbe. Noel szerintem pont az a fiú, akire Lillának szüksége volt abban a pár hétben. Nem ismeri a lány titkát, és így teljesen normális lányként viselkedik vele. Igen, lehet vitatkozni, hogy tisztességes volt-e ez Noel-el szemben, vagy sem, de én nem tudom milyen érzés haldoklónak lenni, és nem is akarom tudni... A levele viszont nagyon tetszett a végén, nemcsak azért, mert sikerült meglátnom, hogyan tudta meg Lilla sorsát, hanem mert betekintést engedett a lány családtagjainak életébe is, hogy hogyan folytatták útjukat a lány halála után.

A család szenvedését viszont teljesen átéreztem, főleg az utolsó órákban... Amikor végignézed, hogy akit szeretsz, előtted megy tönkre, lesoványodik, aztán járni alig bír, beszélni, levegőt venni... Aztán végül, mikor itt hagyja ezt a világot, azt gondolod, hogy talán így a legjobb, hiszen már nem szenved. Talán Lilla apukája is ezért fogadta el a lány döntését. És bár nem egy jó dolog a történetben kitalált gyógyszer, szerintem az ilyen betegeknél, akiknél már biztosan nem lehet segíteni, mindenképpen jó lenne a valóságban is egy ilyen. 

Örültem, hogy Edina és az apukája közötti kapcsolatot is sikerült elrendezni, hiszen ilyen nehéz időkben a szeretteink azok, akik segíthetnek átlendülni rajta, feldolgozni azt. Így legalább ott lehettek egymás számára, kisírhatták magukat egymás vállán. 

Összességében imádtam a történetet, Lillát, igazából minden szereplőt! Örülök, hogy elolvastam, igaz sírtam többször is, igaz, ismét átéltem a szerettem elvesztését, de cseppet sem bántam meg, hogy olvasmánylistámat bővítettem e történettel. Igazán, szívből ajánlom mindenkinek! És Lilla, az orgonáról ezután mindig te jutsz majd eszembe!💓 

U.i.: Mindenképpen el fogom olvasni Rácz-Stefán Tibor többi könyvét is!

Kedvenc idézetek:

 " – Ó, de jó lesz – dörzsöltem a kesztyűs kezem, és vigyorogva folytattam. – Szétrúglak, hóember, és rohadtul fogom élvezni.
    Tudtam, hogy csak pillanatok kérdése az egész, de az a pár pillanat mennyei lesz. Bizsergett a lábam és a kezem, használnom kellett őket.
    – De hát annyit szenvedtél vele – jegyezte meg Noel meglepetten. – Miért tennéd tönkre?
    – Mert jó érzés a tudat, hogy amit fáradságos munkával létrehoztam, egy pillanat alatt szétzúzhatom, de ha elég erő van bennem, megint újjáépíthetem. Szerintem ez az élet legtöbb területére igaz. Arra tanít, hogy hiába hibázom, kijavíthatom, és mehetek tovább."

 "A remény egy olyan luxus, amit nem mindenki engedhet meg magának."

"Ha valaki nem fogad el téged úgy, ahogy vagy, miért lenne bármi helye az életedben?"

Köszönöm, ha elolvastad! 😘
És boldog új évet mindenkinek!🎇

A könyv Moly oldala:

https://moly.hu/konyvek/racz-stefan-tibor-elni-akarok

John Green - Alaska nyomában

John Green az egyik olyan író, akinek a könyveiben eddig még nem csalódtam. A Papírvárosokról már írtam bejegyzést, így következzen most Alaska rejtélyének története.

"Első pia, első balhé, első csaj, utolsó szavak." Azt hiszem, ebből már lehet következtetni arra, hogy nem egy vidám történetet fogunk olvasni. Főszereplőnk egy tizenhat éves fiú, Miles, későbbiekben csak Pufi, aki egy bentlakásos iskolába iratkozik be. Mint azt ahogy gondolhatjuk, nem valami népszerű fiúról beszélünk, így nem számít arra, hogy sok barátot talál magának. Jó tanuló fiú, aki követi a szabályokat. (A Papírvárosok Quentin-je is hasonló szereplő volt.😏) Azonban az új iskolában megismerkedik szobatársával, Chippel (későbbiekben Ezredes), Takumival, Larával és a híres Alaska Younggal.

A könyv két részre tagolódik: egy előtti és egy utáni részre. Mint a fentebb említett másik könyv főszereplője, Pufi is teljes személyiségfejlődésen megy keresztül a történet során. A visszahúzódó fiú kipróbálja az italt, a cigit, balhékba keveredik. De mindez a kamaszkorunk velejárója, nem?

Azelőtt:

Az Ezredes Miles-al való megismerkedése után hamar bemutatja a fiút Alaskának is. Alaska egy rettentően furcsa lány volt számomra először, bár megtanultam már, hogy nem ítélhetünk el senkit sem első ránézésre. A furcsaság számomra ugyanis az volt, hogy ugye Alaska a balhéiról volt nevezetes, de mit találunk a szobájába amint belépünk? Könyveket. Rengeteg könyvet. 

A történet a kamaszok csínytevéseit, balhéit, iskolai hétköznapjait írja le többnyire. 

De említsünk pár szót Alaskáról. Mint korábban írtam, furcsa volt számomra a lány. Úgy vezette az autóját, mintha nem törődne az életével, a balhékat inkább magára vállalta. Hangos, mégis zárkózott lányról beszélünk. Beszólogatott, megmondta a magáét, de ugyanakkor nem árult el az életéről sokat. A mi Pufinknak mégis sikerült közel férkőznie a lányhoz. És igen, ahogy haladtunk a történetben, rájöttem, hogy a viselkedésével a saját törékeny énjét próbálja elrejteni. Miles pedig... hát igen, beleszeretett ebbe a depresszív lányba. Ugyan Alaskának volt barátja, akit elvileg nagyon-nagyon szeretett, de egy részeg éjszaka mégis megcsalja őt Pufival. Azon a végzetes éjszakán...

Azután:

A Sas összehívatja az egész iskolát a tornateremben, hogy egy hírt közöljön. Miles és Chip érnek be utoljára. Aztán Miles észreveszi, hogy Alaska nincs sehol... Majd a Sas közli, hogy Alaska előző éjjel autóbalesetet szenvedett és életét vesztette. Azt hiszem fel sem tudom fogni, milyen lehet a barátunk, a szerelmünk elvesztése. Amikor már nem tudod megölelni, megcsókolni, megvigasztalni. Mert nincs többé. Valami szívfájdító volt olvasni, ahogy a két barát átélte a pillanatot. És ezt most le is szeretném ide írni.

"A Sas lesütötte a tekintetét, és az ajkába harapott.

- Múlt éjszaka Alaska Young szörnyű balesetet szenvedett. - A könnyei gyorsabban peregtek. - Meghalt. Alaska eltávozott közülünk.

Egy pillanatra csönd telepedett a tornateremre. Talán még soha nem volt itt ilyen némaság, még akkor sem, amikor az Ezredes nevetségessé tette az ellenfeleket a büntetőnél.

(...) Fölpattantam és kiszaladtam. A tornaterem melletti szemetes fölé görnyedtem, pár lépésre a dupla ajtótól, és az üdítőspalackok és a félig elfogyasztott McDonald's kaják fölött öklendeztem. De nem sok jött föl. Csak öklendeztem, a hasizmom megfeszült, a torkom megnyílt, levegő után kapkodtam, böffentettem, újra és újra megvonaglottam, mintha hánynék.

 (...) Visszamentem a tornaterembe, a többiek úgy tűnt, a szétesettség különböző stádiumaiban vannak. (...) S ekkor megpillantottam az Ezredest. Az oldalán feküdt a lelátón, a térdét a mellkasához szorítva, Madame O'Malley ült mellette, a válla felé nyúlt,de nem ért hozzá. Az Ezredes visított. Levegőt vett, aztán visított. Levegőt vesz. Sikít. Levegőt vesz. Sikít."

SPOILER! Nem tudok elsiklani egy fontos dolog felett. Egy meggondolatlan dolog felett. Azon az éjszakán, amikor Alaska meghalt, Pufival és az Ezredessel töltötte az estét. Sokat ittak, és Alaska megcsókolta Pufit. Aztán telefonon beszélt Jake-el, majd kiborulva tért vissza a szobába, és arra kérte a két fiút, hogy segítsenek neki észrevétlenül eltűnni. A két fiú beleegyezett. Ez a rész valami szörnyű cselekedet volt szerintem. Hogy hagyhatták, hogy a lány totál részegen beüljön a kocsiba és elhajtson?! Nagyon felelőtlenül viselkedtek, és azt hiszem elég tanulságos példa lehet ez arra, hogy miért ne hagyjunk bárkit is úgy vezetni, hogy ivott. Hisz talán az életét mentjük meg vele.

SPOILER VÉGE

Lényegében ebben a részben Alaska halálának indokát próbálják megmagyarázni, ugyanis nem tiszta, hogy öngyilkosságot követett-e el a lány, vagy baleset volt. Ha öngyilkosságot követett el, mi volt rá az oka?

Persze kapunk válaszokat a történet végén az okokra, azonban arra nem kapjuk meg a választ, hogy szándékos volt-e vagy sem. Azt hiszem, ez mindenkinek a saját véleményére van bízva. Én úgy gondolom, nem előre eltervezett öngyilkosság volt, hanem a depresszió, az alkohol, a bánat miatti meggondolatlan cselekedet. 

Nagyon érdekes kérdést tesz fel az egyik tanár számukra: "Hogyan jut ki ön - személyesen - a szenvedés labirintusából?"

Az én válaszom: Szerintem minden ember, akinek vannak érzései, olykor szenved. Szenvedünk, ha a szüleinket sírni látjuk, szenvedünk, ha a munkahelyünkön nem becsülnek meg minket, és szenvedünk, ha nem a megfelelő személyekkel vesszük körbe magunkat. Én személy szerint úgy gondolom, hogy meg kell szabadulnunk a gondolattól, hogy mindenből szenvedés következik. Meg kell találnunk a jót minden napban, a rosszból pedig tanulni. Engedjük el a lelkünknek kárt okozó dolgokat, személyeket, és ezzel biztosan megtaláljuk a kiutat abból a bizonyos labirintusból. Tudom, hogy olyan klisésen hangzik ez, de ez a legjobb módja annak, hogy megnyissuk magunkat a boldogság felé: elengedni minden negatív gondolatot, érzést, személyt.

A könyv elején Miles egyik idézett utolsó mondatát is szeretném kiemelni (merthogy Miles egyik furcsa tulajdonsága, hogy híres emberek utolsó mondatait jegyzi meg): "Megyek, megkeresem a Nagy Talánt."

Az én Nagy Talánom megtalálni azt a férfit, aki őszinte velem, tiszta szívéből szeret engem, szeret velem lenni, és tervez velem. Akinek nem csak egy pótlék vagyok. Az én Nagy Talánom talán már itt van, itt volt, vagy talán nem is létezik... De a remény hal meg utoljára. 😊

Én csak ajánlani tudom ezt a történetet, vannak benne vicces részek, igazán komoly részek. Néhol unalmas, de szerintem megéri elolvasni! 😊

Köszönöm, ha elolvastad! 😘

A könyv Moly oldala:

https://moly.hu/konyvek/john-green-alaska-nyomaban

Mr. Amari Soul - Reflections of a man

Azt hiszem Facebookon láttam meg ezt a könyvet, valamiért felhozta nekem hirdetésben. Megnéztem miről szól, vagyis fogalmazzunk inkább úgy, hogy mit takar ez a cím, és hát igen, meg kellett rendelnem.

Csak angol a könyv, nem fordították le. Igazából nincs története, nincsenek benne szereplők, semmi ilyen. Inkább egy idézetes könyvnek mondanám. Az igazság az, hogy sokszor jó meglátása volt ennek az anonim Mr. Amari Soul-nak. Legalábbis számomra... mivel itt nincs spoiler veszély, így igazából a kedvenc részeim lefordítására szentelném ezt a posztot, hátha ezáltal más is kedvet kap a könyvhöz. Szívesen ajánlom fiúknak is, egy jó pár tanácsot megfogadhatnának belőle. (Tisztelet a kivételnek!) 😉

A könyv címe: Egy férfi gondolatai - Mr. Amari Soul

A könyv szerkezetileg több részre is tagolódik. Van 3 nagyobb rész benne: nőknek, férfiaknak, és mindkettőnek. Ezen belül pedig különböző problémákra találunk jó kis gondolatokat. A végén találunk egy 4. részt is, ezek Mr. Amari Soul személyes gondolatait tükrözik.

Az első részből, tehát a nőknek intézett gondolatokból emelném ki a kedvenceimet először:

A férfi magánélethez való joga

"Csak mert a férfinak joga van a magánélethez egy kapcsolatban, nem jelenti azt, hogy joga van titkolózni is előtted."

Szóval a nagy kérdés az, hogy hogyan találd ki, hogy titkai vannak előtted, ha nem "törsz" be a magánéletébe? A válasz...nem tudod kitalálni. Át kell majd lépned a határt azért, hogy megerősítsd a gyanúidat, és személy szerint én nem találom rossznak, hogy bizonyosságot akarsz a hűségéről és a megbízhatóságáról annak a személynek, akire te rábízod a szíved. Mi mindent megerősítünk: hotel foglalást, vacsora foglalást, kifizetéseket stb...Ha nem találsz semmit, az a legjobb. A megerősítés egyszerűen bizonyítja vagy megcáfolja a hitedet, vagy így vagy úgy. Arra jutottam, hogy azok akik annyira ragaszkodnak a magánélet pozícióhoz, nekik van a legtöbb rejtegetnivalójuk. Ha már erről beszélünk, azt is tudom, hogy sokan nem fogjátok átlépni ezt a határt, mert máskülönben nektek is meg kellene nyílnotok, és nem akarjátok vállalni ezt a kockázatot. Hogy miért? Mert néhányotoknak is megvannak a magatok kis titkai.

Nyerje el a bizalmadat

"Csak mert ma elnyerte a bizalmadat, nem jelenti, hogy holnap már képtelen megsérteni azt."

A bizalom nem egy egyszeri dolog: ez egy állandó, folyamatos munka. Minden nap következetesen újra kellene értékelned az egészet, hogy lásd, megérdemli-e a férfi a bizalmadat. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem bízol benne, egyszerűen csak azt jelenti, hogy nem vagy naiv az emberi természethez. Gondolkodj el egy kicsit; minden férfiról, aki megcsalt téged, azt gondoltad, hogy megbízható.

Frusztrált

"Az egyik legidegesítőbb helyzet, amiben te, mint jó nő találhatod magad, kapcsolatban lenni egy olyan férfival, aki mellett továbbra is szinglinek érzed magad." 

Kapcsolatban lenni egy olyan férfival, akinek nincs ideje rád, aki nem mutat szeretetet, és aki úgy érezteti veled az idő nagy részében mintha még mindig szingli lennél.... mi értelme?

Nagyon sok jó dologra tudok gondolni, ami miatt benne akarsz maradni egy kapcsolatban, de az, hogy magányos légy, nincs közte.

A tanácsom... beszéld meg vele. Ne próbáld figyelmen kívül hagyni az érzést, mert csak egyre rosszabb lesz. Magyarázd el neki, hogy hogy érzel, és add meg neki a lehetőséget, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket. Ha el tudja intézni, akkor oké. Ha nem, akkor a labda ismét nálad van. Elfogadhatod, vagy nem, a döntés a te kezedben van.

Bátorság a továbblépéshez

"Egy erős nő nem fogja feladni a kapcsolatot addig, amíg teljesen elege nem lesz, és a továbblépés marad az egyetlen lehetősége. És még akkor is nehezen teszi meg."

Elfáradt

"Amikor egy erős nő végre feladja, nem azért teszi, mert gyenge vagy mert nem szereti már a férfit. Hogy a legegyszerűbben fogalmazzak... csak elfáradt. Belefáradt a játszmákba...belefáradt az álmatlan éjszakákba...belefáradt az érzésbe, hogy egyedül van és ő az egyetlen, aki próbálkozik még mindig...belefáradt."

Néhányan azt gondolhatják, hogy egy nő gyenge ha feladja a kapcsolatot, de nem értek ezzel egyet. Amikor megtettél mindent és elérted azt a pontot, amikor fizikailag, érzelmileg és lelkileg is kimerültnek érzed magad, az egyetlen lehetőséged a továbblépés lesz. Nem azért, mert ezt akarod, hanem mert ezt kell tenned... a saját békességed miatt.

Segíts magadnak

"Néha az egyetlen aki segíthet neked Te magad vagy."

A barátaid támogathatnak, felvidíthatnak, melletted állhatnak, de végül te vagy az egyedül, akinek meg kell hoznia a nehéz döntéseket és a változást. Senki sem teheti meg ezt helyetted, csak Te.

  

Nem fél szeretni

"Összetörték a szívét, mégsem fél szeretni; amitől fél, az az, hogy még több évet veszteget arra, hogy olyan férfit szeret és támogat, aki végül összetöri a szívét és aki miatt az egészet újra kell majd kezdenie."

Légy önmagad

"Légy az a nő, aki lenni akarsz, ne az, akit elvárnak tőled, hogy legyél."

Isten nem követ el hibát. Ha ebből a szempontból nézed, akkor észreveszed, hogy a tökéletes alkotása vagy annak, amit ő készíteni akart. Légy büszke magadra! Hiszen, nem csak egy vagy a millióból... hanem te vagy az egyetlen.

   

Ugyanazok a szabályok rád tekintettel is

"A kapcsolatodban sose ragadj meg annál, ami kevesebb mint amit érdemelsz. Ugyanakkor, sose gondold, hogy többet érdemelsz egy kapcsolatban, mint amennyit te képes vagy hozzá adni."

Légy realista az elvárásaiddal. Amikor azt mondom sose kellene megragadnod, nem ment fel a felelősség alól, hogy ugyanazzal az elvárással találkozz, amelyet te is kikötöttél. Ha az elvárásaid magasak, akkor a te saját teljesítményednek és elköteleződésednek is olyan magasnak kell lennie. Azt kell elvárnod az egésztől, amit te teszel az egészért. Se többet, se kevesebbet.

  

Amikor a férfi kiabál veled

"Amennyire gyakran kiabál veled, annyival távolabb fogsz sodródni tőle; és aztán egy nap azt veszi majd észre, hogy annyira távol vagytok egymástól érzelmileg, hogy már egy szót sem hallasz abból, amit mond. De akkor már ... túl késő."

Egy igaz férfikarakter nem a nagyszerű időkben ismertetik meg, hanem a stresszes időkben. Amikor kiabál veled, próbál irányítani vagy téged, vagy a helyzetet. Sok mindent elmondhatsz egy férfiról ezekben az időkben, mert ha nem kezeli jól ezeket a dolgokat, akkor a valós színei meg fognak mutatkozni. Jusson eszedbe, hogy felmérheted egy férfi erősségét azzal, hogy milyen jól tud irányítani másokat, de az igazi erejét abban látod meg, hogy milyen jól tudja önmagát irányítani.

És akkor most jöjjön pár olyan tanács, ami a férfiaknak szól!

"Ha szereted, légy elég erős nemcsak arra, hogy elmondd neki, hanem hogy meg is mutasd neki, vagy légy elég erős arra, hogy végignézd, ahogy más boldoggá teszi."

 

Ha nem beszélgetsz vele

"Ha nem beszélsz vele minden nap legalább egy órát, fogalmad sem lesz mi zajlik a nő életében."

Ha tényleg érdekel, hogy mi zajlik az életében, akkor szánsz időt arra, hogy beszélgess vele és meghallgasd őt. A tanácsom az, hogy minden tőled telhetőt meg kellene tenned azért, hogy a részese lehess annak, ami zajlik az életében nap mint nap. Ha nem teszed meg... majd megteszi más.

  

Hozzá beszélj

"Hozzá beszélj és ne "rá"....van különbség."

Nem mindig az a baj, amit mondasz, hanem az, ahogy mondod és a hangsúly amit választasz, gyakran okoz egy egyszerű beszélgetésből veszekedést. Amikor hozzá beszélsz, figyelsz az érzéseire és a véleményére. Amikor "rábeszélsz", figyelmen kívül hagyod mindkettőt, és ezt érzi. A tanácsom az, hogy sosem kellene követlened.. Ehelyett kérned és javasolnod kellene. Mindig kapcsold be őt is a fontos döntésekbe amelyek a kapcsolathoz kötődnek, és olyanokba is, amelyek hozzád kötődnek csak. Mutasd meg neki, hogy számít a véleménye. Ne felejtsd el, hogy a hangsúlyod, és az ahogy beszélsz nagy hatással lehet arra, hogy ő ezt hogyan veszi fel. Más szavakkal kifejezve, egy kedves hangsúly kedves választ fog eredményezni. Egy negatív vagy agresszív hangsúly általában negatív választ szül.

  

Amikor hozzád beszél

"Ha megosztja veled a nő a problémáit, nem azt jelenti, hogy panaszkodik; egyszerűen csak annyira megbízik benned, hogy beszéljen róluk neked."

Az, ha megnyílik neked és megosztja veled mind a rossz, mind a jó dolgait, az egyik legnagyobb bók amit adhat neked. Azt jelenti, hogy megbízik benned, és tiszteli a véleményed. Sőt mi több, azt mutatja, hogy biztonságosnak érzi, hogy elmondja neked, és hogy nincs más rajtad kívül, akivel szívesen megosztaná az érzéseit.

  

A szerelem értéke

"Az igazi érték a nő szerelmében található, nem pedig az anyagi dolgokban. A legértékesebb dolog amit te, mint férfi birtokolhatsz, nem az órád, a kocsid vagy a házad, hanem a melletted ülő hölgy igaz szerelme lehet. Az egyetlené, aki akkor is szeretne és melletted lenne, ha minden anyagi dolgot elvesztenél holnap."

Egy igaz nő szerelme mindig hűséges. Mikor volt az utolsó alkalom amikor a pénz lojális volt hozzád?

  

Képes rá, hogy harcoljon érted

"Egy nő képes hosszan és sokáig harcolni azért a férfiért, akit szeret és akiben hisz; de csak azért, mert képes érted harcolni, nem azt jelenti, hogy nem fog elhagyni, ha magától értetődőnek veszed a hűségét."

  

A figyelmedet akarja

"Figyelmet akar tőled, az ő barátjától, nem pedig egy idegentől; egy egyszerű bók tőled képes feldobni az egész napját."

Tudja, hogy ha tőled kapja, akkor szeretetből jön; de ha egy idegentől kapja, akkor többé-kevésbé vágyból fakad. Ezt tudva ragadj meg minden lehetőséget arra, hogy mosolyt varázsolj a szeretett hölgy arcára. Hiszen milyen nagyszerű érzés, ha tudjuk, hogy azért boldog és azért mosolyog, mert mi azzá tettük.

  

Jobban szeretné hallani a hangod

"Jobban szeretné hallani a hangod, mint olvasni az üzeneted."

Nem a szavak miatt, amiket mondasz, hanem az érzések miatt, amelyeket a hangsúly, a stílus és a sebesség által sugárzol. A fejében a szavak, mint a "Szeretlek" vagy a "Hiányzol." talán jól mutatnak egy üzenetben, de ha hallja is őket és a tetteid is ezt mutatják... egyszerűen jó érzés.

Most pedig pár részlet a "Mindkettőtöknek" részből:

"Amikor igaz a szerelem, nem kell időt keresnetek egymásra...hiszen csináltok időt egymás számára."

  

A megoldás része

"Nehéz mindkettőtök számára megoldást találni amikor mindketten visszautasítjátok a tényt, hogy a tetteitek, vagy éppen az, hogy nem tesztek meg valamit, a probléma része lehet."

Sokkal könnyebb egymást hibáztatni minden probléma miatt a kapcsolatban, mint hogy elfogadni a tényt, hogy a tetteitek vagy éppen amit nem tesztek meg okozzák a problémát elsősorban. Nektek, hogy képesek legyetek járható megoldást találni bármelyik problémára, mindkettőtöknek el kell fogadni a tényt, hogy ti, ti magatok talán egy része vagytok a problémának, és ezzel kell kezdeni. Ha mindketten ilyen szempontból is megnézitek és őszinték vagytok magatokkal és egymással, a vita, ami korábban veszekedéssé alakulhatott volna, sokkal jobban megoldássá válik. Azért, mert elsodródtatok a "hibáztatás" módtól, és a "megoldás" módra kezdtetek el koncentrálni. Ne felejtsd el, a megbeszélés célja nem az, hogy az egyikőtök nyerjen. A cél az, hogy olyan megoldást találjatok, ami mindkettőtök számára jó, és ami pozitív irányba mozdítja el a kapcsolatotokat.

  

A varázslat a jelenlétben van

"Szánjatok időt egymásra."

Azt mondják, hogy a hiány erősebbé teszi a köteléket, de szerintem meg a hiány pont szétválaszt két szívet. Emlékezz, hogyan estél szerelembe; nem úgy, hogy állandóan külön voltatok, hanem azért az erőteljes pillanatokért amiket együtt töltöttetek. Ha szerelemről beszélünk, akkor a varázslata a jelenlétben vagy, nem a távolságban. Ha túl sok a távolság, a varázslat kezd elpárologni.

  

A kapcsolat erőssége

"Amikor a dolgok nehézzé válnak, ne add fel próbálkozás nélkül; sokszor a nehéz időkben derül ki, mekkora a kapcsolat igazi erőssége."

Nagyszülő stílusú szerelem

"Gondolkodj el ezen egy pillanatra... akkor még nem volt email, mobiltelefon, üzenet, Twitter, Facebook, vagy Instagram, és mégis működött nekik. Nem azért, mert könnyebb volt, hanem azért, mert akkor minőségi időt kellett együtt tölteniük ahhoz, hogy működjön a dolog. Talán ez egy lecke a múltból, amiből mindannyian tanulhatnánk. Töltsetek együtt sok időt... hidd el, működik."

  

Értékeld őt

"Értékeld a gyönyörű nőt, aki melletted van és sose hagyd, hogy úgy hajtsa álomra a fejét, hogy nem mondtad el neki mennyire szereted és tiszteled őt."

Hát ennyit szántam erre a posztra. Remélem tetszett ez a "kevés" ízelítő a könyvből. 😀
Köszönöm, hogy elolvastad! 😘

Jennifer L. Armentrout Luxen könyvei

Mivel 5 könyvből áll ez a könyvsorozat (plusz vannak kiegészítő kötetek pl. Daemon szemszögéből is három könyv) nem akartam mindet külön bejegyzésben értékelni (bár tudtam volna írni róluk külön is 😀 ) 

SPOILERES BEJEGYZÉS!

Na hát hol is kezdjem… pár évvel ezelőtt olvastam először a könyveket, és meg kell mondjam teljesen elfelejtkeztem mennyire a hatása alá tudott keríteni … DAEMON BLACK. Te jó ég, azt hiszem minden lány ilyen pasit érdemel!

Obszidián:

Ketterman egy nagyon eldugott és kicsi település Nyugat-Virginiában. És Katy Swartz édesanyja pont ezt a helyet választotta új lakóhelyüknek. A lány édesapja meghalt egy betegségben, és a gyász még mindig jelen volt életünkben, bár egy új kezdet reményében költöztek távol Floridától.

De térjünk is rá a lényegre… Katy útbaigazítás reményében tért át a szomszéd házba. Ám az ajtót egy rettentően bunkó és magabiztos srác nyitotta ki: Daemon Black. Azt ugye nem kell mondanom, hogy kocka has, és rettentően jóképű arc járt ehhez a viselkedéshez… Szerintem én sem reagáltam volna másképpen, mint Kat.😀

Végül megkapta az útbaigazítást, és ezután elkezdődött közös kalandjuk. Igazából először Daemon testvére, Dee kezd el barátkozni a lánnyal, ám Kat elég hamar rájön, hogy valami nincs rendben velük. Daemon egy félresikerült vita következtében felfedi magát. Fény derül (oh, micsoda ideillő szó) a luxenekre: földönkívüliek, de nem az a megszokott E.T. fajta: ők fényből állnak. Fel tudják venni egy ember alakját, de valódi alakjuk fény.

Megmondom őszintén, mindenféle földönkívülieket elképzeltem már, de azt, hogy fényből álljanak… hát egy teljesen új ötlet volt számomra. És nagyon tetszett. Őszintén, simán elfogadnék én is egy ilyen földönkívülit az életembe, mint Daemon. (bár szerintem nem vagyok vele egyedül). Ez a rész többnyire Black úr és Katy civódásán alapszik, és egyszerűen imádtam azt a csipkelődést és hangulatot ami kettőjük között volt.

Nagyon tetszett Katy könyvmolysága, valamint az, hogy blogot ír. Így egy kicsit olyannak éreztem a lányt, mint amilyen én vagyok, bár nem csak ebből a szempontból, ugyanis sok helyzetben úgy viselkedett, ahogy én is viselkedtem volna. Szerintem egy nagyon bátor lány, valamint hűséges a barátaihoz.

Egy személyes dolog is megütött a könyv olvasása során (amit már említettem egy korábbi bejegyzésemben, azt hiszem Jenny Han egyik könyvének értékelésében), hogy Daemon cicának szólítja Katy-t. Na akkor itt is leírom, hogy az én párom is így hív engem, és esküszöm azt sem tudja mik azok a Luxen könyvek, és majdnem elájultam mikor először mondta nekem, mert egyből Daemon jutott eszembe. Na jó, befejeztem az áradozást.

A könyv végén Daemon elkövet valamit, amivel teljesen megváltoztatja mindkettejük életét. És hát ezzel ér véget e könyv, sugallva azt, hogy „Kezdhetsz is bele a második könyvbe, cica!”

Imádtam.

𝅳⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤

Ónix:

Még mindig jelen van párosunk közt az a tökéletes csipkelődés, ami nekem annyiiira tetszik. Daemon továbbra is szemtelen és magabiztos és… szexi. Mi lányok tényleg ennyire a rosszfiúkat szeretjük? Na de Daemon nem is olyan rossz fiú… 😊

Szóval a történet ott folytatódik, ahol az első könyv befejeződött, próbálják megoldani a kialakult helyzetet. Felbukkan egy új szereplő is, és akik ismerik a sztorit, lehet most azt fogják gondolni, hogy hibbant vagyok, de én szerettem ezt az új szereplőt. (Legalábbis sokkal jobban szerettem, mint Ashley-t.)

Igazából szerintem ez a könyv nem volt annyira eseménydús azon a pár száz oldalon, inkább azt vártam benne, mikor jön már össze Katy és Daemon… csak a végére indultak be az események. Katy fejlődik ebben a számára új világban, tanul, ez által tud segíteni a luxeneknek a bajban.

Jelen van, hazugság, féltékenykedés (imádtam!!), szerelem, harc és egy barát elvesztése is...vagy mondhatjuk, hogy kettőé. És a vége…. Hát arra igazán nem számítottam. De nagyon-nagyon örültem a váratlan fordulatnak.

⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤

Opál:

A Luxen 3. könyve a maga 452 oldalával tetszett a legjobban. Daemon és Katy végre egy pár, az eltűnt testvér felbukkanása egy kicsit megrázta mindenki életét, de azt hiszem Daemon egy másik oldalát is megismerhettük általa. Sajnos nem tudok spoilermentesen beszélni a könyvről, szóval ebben a történetben Dawson szerelmének kiszabadítására helyeződik a hangsúly, ugyanis a lányt fogva tartja a kormányzat ott, ahol Dawson-t is tartották. Az előző könyvben ugye kiderül, hogy mi is Katy ebben az új világban, ebből pedig könnyű következtetni, hogy Dawson barátnője is ilyen helyzetben, életben van.

A második könyv végén kiderült „gonosz” új szereplőnk visszatér e könyvben csupa segítő szándékkal: belépést a kormányzati „erődbe”, ahol a lányt tartják. Ebben a részben ismerjük meg Jennifer spin-off-jának főszereplőjét, Luc-ot. De hát milyen egyszerű is lenne, ha elsőre sikerülne bejutni, nem? Igen, valószínűleg nem tartana 452 oldalon keresztül a sztori.

Ide kapcsolnám azt a gondolatomat, hogy mennyire tetszenek a könyvcímek, hiszen mindegyik kő hatással van valahogy a luxenekre és hibridekre. Az egyik ilyen ásvány azonban árt a földönkívülieknek, amelyből ízelítőt kap Katy a második könyvben. Igen, ebből lehet következtetni, hogy az ónixról van szó. Próbálnak ellenállást tanulni ellene a kis gonosz szereplőnk segítségével…

Katy és Dee barátsága megtört, ugyan Kat próbálkozik, de Dee nem tudja magát könnyen túltenni a dolgokon (bár nem értettem miért Katy-t hibáztatta, holott senki nem mondta neki, hogy törjön be Kathez...észszerűbb lett volna segítségért menni szerintem)… a könyv vége felé azért mégis enyhül, talán a veszélyes nap közeledte miatt.

A veszélyes nap elérkezik, igazából minden a terv szerint halad, megtalálják Bethany-t (Dawson szerelme), kisebb bonyodalom után elindulnak kifelé, ám ekkor jön a csavar… talán nem árt néha elgondolkozni azon az igazságon, hogy aki egyszer becsapott, többször is meg fogja tenni… hát így jártak szereplőink is. Na de kivel is történne a legnagyobb baj? Hát persze, hogy a mi kis könyvmolyunkkal.

Lényegében számomra ez adta meg azt az eseménydús sztorit, amire vágytam. És Dawsont is jó volt egy kicsit jobban megismerni.

⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤

Origin:

A negyedik rész az, ahonnan váltott szemszögből folytatódik a történet. Katy a kormányzat kezébe került.

Nagyon nagy szükségét érzem annak, hogy leírjam azt a kis párbeszédet, mely által mégjobban belezúgtam ebbe a tökéletes Daemon Blackbe.

„(…)
– Biztonságban akartunk tudni, amíg kitaláljuk, mit tegyünk…hogyan szerezzük vissza Katet. Ennyi az egész.
Mélyet lélegeztem, és Dawson elé léptem, hogy közvetlen közelről nézhessek a szemébe.
– És azt hittétek, az a legjobb megoldás, ha elvisztek a kolóniába és bezárattok?
– Mi csak…
– Azt hittétek, meg tudtok állítani? – Az erőm kirobbant, Dawson háta mögött az ajtóba csapódott, leszakítva azt a zsanérjairól. – A világot is felégetném, hogy megmentsem őt!”

Őszintén… a mai férfiak képesek ilyen mélységű szerelemre? Valamiért kételkedem, de lehet másnak jobb tapasztalatai vannak.

Szóval az Originben szintén sok új szereplővel ismerkedünk meg Katy rabsága során. Mint az idézetből kiderül, Daemon azon van, hogy kiszabadítsa főhősnőnket, és igen, semmi sem állíthatja meg. Ismét képbe kerül Luc, ezúttal is segít Daemonnak egy kis „apróság” fejében. Valóban semmi sem állítja meg Black úrt az épületbe történő bejutásban, ugyanis várják. Nagyon érdekesnek találtam az utalást az 51-es körzetre, de végül is teljesen érthető e terület belecsempészése a könyvbe, hiszen földönkívüliekről van szó. (Ha Daemon ott van, már azonnal repülök!! 😁)

A szerelmespárnak elég sok rossz megpróbáltatáson kellett keresztülmennie a történet során, mind együtt, mind külön-külön. Számomra volt egy nagyon durva jelenet a sztoriban: nem tudom ti hogy olvastok, de én amikor olvasok, a fejemben játszódik a történet mintha egy film lenne. És ahogy Daemon belekezdett e jelenet részletezésébe… hát felfordult a gyomrom. Még jó, hogy hamar abbahagyta. Az egyik új szereplő azonnal a kedvencem lesz, Katy kísérő katonája, Archer.

A könyv címe itt nem egy kő vagy ásványi anyag nevét viseli, hanem fogalmazzunk úgy, hogy valami újat talán mindenki számára…. Valami nagyot. Az épületből történő kijutás egy-két verekedést és sok-sok futást leszámítva szerintem elég könnyen ment, na meg persze a lelepleződés sem volt egy kitervezett dolog, úgyhogy ezután pedig már csak a menekülés és bujkálás marad hátra… Amíg meg nem érkeznek Ők. Ők, akik átveszik az irányítást minden és mindenki felett.

⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤

Opposition – Ellenállás:

Fordul a helyzet: Kat és Beth marad, Daemon és Dawson felszívódik. Megérkeztek a luxenek elfoglalni a Földet (micsoda földönkívüli klisés sztori), mindenkit megölnek, aki az útjukba kerül. Azonban nem minden luxen gondolatán tudnak uralkodni (hoppá, hát persze, ki számított rá?) .

Ebben a részben is sok izgalomban lehet részünk, aggódhatunk szereplőinkért, ki az aki túléli, ki az aki sajnos meghal a többi elhunyt szereplőt követve. A kormányzat részben jó útra tér, Daemonéknak azonban, hogy megmentsék a bolygót a tökéletes elektronikai pusztulástól, olyan dologhoz kell folyamodniuk, ami nem igazán volt jellemző életük során. De hát mindent a túlélésért, nem?

A végén történik még egy olyan dolog, ami miatt majdnem kiugrik a szívünk, de aztán meg kell mondjam, happyend a vége. (Ki is akadtam volna, ha nem az lett volna.)

Összességében nagyon imádtam ezt a sorozatot, és hogy őszinte legyek, amikor azokat a vicces könyves posztokat olvasom, hogy „Magasak az elvárásaim a pasikat illetően, hiszen olvasok.” na akkor pont Daemon Blackre gondolok. Bár én több romantikus jelenetre emlékeztem (és részletesebbre is), de hát jó volt az így is. 😅

Szóval ajánlom mindenkinek, nagyon-nagyon izgi és egyszerűen IMÁDOM!

Köszönöm, ha elolvastad a bejegyzésem! 😘 

A könyvek moly oldalai:

https://moly.hu/konyvek/j-l-armentrout-obszidian

https://moly.hu/konyvek/j-l-armentrout-onix

https://moly.hu/konyvek/j-l-armentrout-opal

https://moly.hu/konyvek/j-l-armentrout-origin

https://moly.hu/konyvek/j-l-armentrout-opposition-ellenallas