A sztori egy lány szemszögéből kezdődik, majd pár oldal után találkozunk az első fejezettel. Itt egy teljesen más lány jelenik meg, ő lesz a főszereplőnk. Britt Pheiffer. A barátnőjével hegyi túrázásra készülnek, de közben kiderül, hogy a barátnő tesója, aki történetesen Britt volt barátja, szintén velük tart. (Valamint Korbie (ő Britt barátnője) pasija is, de az egész történet alatt nem tűnik fel a színen). Tipikus love-sztorinak néz ki, igaz? Nem, nem tipikus.
És ez az ami megfogott ebben a könyvben.
"Sokkal könnyebb volna boldogságot tettetni, ha nem menne el minden erőm arra, hogy meggyőzzem a világot: jól vagyok, nagyon jól vagyok."
Nem írom le részletesen a cselekményt, nem ez a fontos az irományomban, de a lényeg, hogy Britt és Korbie elakadnak a hóban a hegyre felfele menet, és egy házban találnak menedéket, ahol két - majdnem idegen - férfi tartózkodik.
A történet megmutatja azt, hogy nem minden az, aminek látszik. Hiszen megannyi emberrel találkozunk, akikről azt gondoljuk, hogy "nagyképű" "mogorva" stb., aztán kiderül, hogy mégsem azok. Mit is szoktak mondani? Ne a borító alapján ítéljünk!
Britt is beleesett ebbe a hibába. Látott dolgokat - azt hozzá tenném, hogy olyan dolgokat, amelyek jogosan engedtek következtetni bármiféle rosszra - amelyek miatt kialakult egy kép benne az egyik emberről. A másik az volt, akinek mutatta magát.
Olyan buták vagyunk, főleg mi, lányok... Annyit agyalunk. Kiagyaljuk, hogy na most nem ír a barátom, biztos mással beszél, biztos elment valamerre stb. Holott felesleges ezen rágódni. Félünk, annyira félünk. Feleslegesen. Hiszen honnan tudjuk mit csinál, ha nem is látjuk? Miért agyalni olyan dolgokon amelyekben nem vagyunk biztosak? Miért öljük, romboljuk az önértékelésünket, a lelkünket és az érzelmi világunkat olyannal, ami a mi elménkben születik meg, és lehetséges, hogy nem is úgy van, ahogy kigondoljuk?
Mert Britt is hiába agyalta ki a férfi teljes életét, nagyot koppant az elképzelése miatt, mikor kiderült az igazság.
Ugyanez vonatkozik a másik irányba is. Mi van, ha valakiről azt képzeljük, sőt, megbízunk benne, hogy milyen jó? Hogy sosem bántana minket semmivel sem? Vakon bízni is felelőtlenség, főleg egy érzelmes ember számára. Mert ahogy korábban írtam, nem mindig minden az, aminek látszik. Igaz Britt? Biztos volt benne, hogy a régi szerelme, akit gyerekkora óta ismer, olyan ember, amilyennek megismerte. Egy szerető, kedves, rendes fiú. De senki sem tudja felmérni, mi mindent okozhat a lelki sérülés egy emberben.
És ha már itt tartunk. Lelki sérülés. Nagyon sok minden okozhat egy embernek lelki sérülést. De, maradjunk a történetnél.
Szülők. Nincs gyerekem, lehetséges hogy azt fogjátok ezáltal gondolni, hogy nincs jogom ilyeneket írni, hiszen semmi tapasztalatom nincs benne. Persze minden szülő próbálja a legjobbat megteremteni a gyerekének. (Vagyis többségük.) És minden gyerek próbál megfelelni a szülei elvárásának. Egy ideig. Amíg nem érzi azt a gyerek, hogy sosem lesz elég jó, hogy sosem fogja elérni azt a szintet, amire a szülei vágynak, bárhogy is próbálkozik. Hiába kiabálunk a gyerekkel akárhányszor csak rossz jegyet kap az iskolában, ha egyszer sem dicsérjük meg, amikor jó jegyet kap. Fontos a visszajelzés, fontos tudatni a gyerekkel "Igen, kicsim, jó úton jársz, csak így tovább." Mert a folyamatos kiabálás, az, hogy csak a rosszat látjuk meg benne, igenis bántani fogja a lelkét.
Aztán ott van az a rész, az az életkor, amikor már nem a jegyek a fontosak. Amikor már az a fontos, hogy segítsen a gyerek. Elvárjuk a segítséget, aztán mikor megkapjuk, annyit nem vagyunk hajlandóak odabökni hogy "Köszönöm." Egy egyszerű szó. Mégis sokat jelentene a gyerek számára.
És igen, számos egyéb mód van rá, amivel megváltoztathatjuk a gyerek lelki világát. Összehasonlítás testvérrel. Minden ötlet kukába dobása, amit a gyerek felhoz. Az akaratunk ráerőszakolása a gyerekre. Bántó szavak: hülye vagy, nem érsz semmit se, nem akarok veled együtt lakni tovább, eleget neveltelek, állj a saját sarkadra.
És ha mindez megtörténik, mivé válik a gyerekünk? Egy lelki ronccsá. Hiszen sosem volt elég jó azok számára, akiket szeret, akiknek meg akart felelni.
Nos, ez történt Britt nagy szerelmével is. Meg akart felelni az apukájának, aki keményen bánt vele akár egy rossz jegy miatt, akár egy kis csíny miatt. Azt tanította neki, hogy a lányok alsóbbrendűek. És mivel sosem ért fel a fiú apja elvárásaihoz, teljesen megváltoztatta a szeretet érzésének hiánya a lelkét. És nem jó irányba.
Na de hogy ne csak a szomorú dolgokról beszéljünk, van benne szerelem, lányok. Olyan jó kis örökké tartó szerelem, minden lelki megpróbáltatást és időt kibíró szerelem. Én személy szerint nagyon örültem neki. 💕❤
Összességében nem mindennapi történetről van szó, eléggé izgalmas, van benne gyilkosság, szerelem, csavar. Nagy köszönetet szeretnék mondani a Pretty Little Liars könyveknek, amiért sikerült már a könyv közepe fele rájönnöm, hogy ki a valódi gonosz a történetben. Ugyanis ezek a könyvek tanítottak meg hogyan kell a dolgok mögé látni. 😂😂😂
Szóval ajánlom mindenkinek, jó kis történet!
Ui.: rövidre sikerült az írásom, higgyétek el, tudnék mesélni a könyvről, de akkor már tényleg spoiler lenne az egész. A történet tanulságát viszont leírtam, és ez számít. :) Köszönöm, hogy elolvastad. 😘
A könyv moly oldala:
https://moly.hu/konyvek/becca-fitzpatrick-black-ice-tukorjeg
