Húgomtól kaptam karácsonyi ajándékként e könyvet. Bár igazából nem volt ajándék, ugyanis a köztünk zajló beszélgetés így szólt:
Húgom: Kaphatnék egy kívánságlistát, amiből válogathatok karácsonyi ajándékot?
Én: Aha. Rácz-Stefán Tibor- Élni akarok.
Szóval nem volt meglepi, de mégis nagyon örültem neki.😀
Megmondom őszintén, a leírást olvasva nem voltam benne biztos, hogy lesz elég lelki erőm elolvasni ezt a könyvet. Mint említettem már korábbi bejegyzéseim során, eléggé érzékeny lelkű lány vagyok, és hát nemrég egy közeli hozzátartozómat is hasonló betegség miatt vesztettem el.
De! Mégis vonzott a történet. A bakancslista. Meg akartam ismerni Lillát, az életét. És nem utolsó sorban, a könyv borítója is nagyon-nagyon tetszett!
A történet során egy nagyon erős lánnyal ismerkedhetünk meg. Annyi mindent kibírt már, és abszolút nem ítéltem el azért, hogy feladja a harcot. Az akaratereje azonban valami nagyon csodálatos volt. És a bakancslista... nem is gondoltam, hogy milyen kis egyszerű dolgok is mekkora boldogságot tudnak hozni az ember életébe.
Az író nagyon jól és részletesen leírta a betegséget, a vizsgálatokat. Nagyon tetszett, hogy nem csak összedobta ennek leírását, hanem segítséget kért, és próbálta minél mélyebben és érthetőbben átadni azt, amit Lilla átélt. Ha már az íróról beszélünk, ez volt az első könyvem tőle, de nagyon tetszett az írásmódja. Több értékelést is olvastam a könyvről, és ugye sokan írták, hogy nem bírták ki sírás nélkül (ezért is féltem belekezdeni). Én a 48. oldalon sírtam el magam először, amikor Lilla a nővérével, Edinával beszélget, és a lány azt mondja a húgának, hogy nem tudja elképzelni, hogyan élhetne nélküle. Ilyenkor akaratlanul is belegondolok, hogy milyen lenne ha az én testvéremmel történne ilyesmi.... nem tudom, hogyan tudnám feldolgozni.
Persze szerelmi szál is került a történetbe. Noel szerintem pont az a fiú, akire Lillának szüksége volt abban a pár hétben. Nem ismeri a lány titkát, és így teljesen normális lányként viselkedik vele. Igen, lehet vitatkozni, hogy tisztességes volt-e ez Noel-el szemben, vagy sem, de én nem tudom milyen érzés haldoklónak lenni, és nem is akarom tudni... A levele viszont nagyon tetszett a végén, nemcsak azért, mert sikerült meglátnom, hogyan tudta meg Lilla sorsát, hanem mert betekintést engedett a lány családtagjainak életébe is, hogy hogyan folytatták útjukat a lány halála után.
A család szenvedését viszont teljesen átéreztem, főleg az utolsó órákban... Amikor végignézed, hogy akit szeretsz, előtted megy tönkre, lesoványodik, aztán járni alig bír, beszélni, levegőt venni... Aztán végül, mikor itt hagyja ezt a világot, azt gondolod, hogy talán így a legjobb, hiszen már nem szenved. Talán Lilla apukája is ezért fogadta el a lány döntését. És bár nem egy jó dolog a történetben kitalált gyógyszer, szerintem az ilyen betegeknél, akiknél már biztosan nem lehet segíteni, mindenképpen jó lenne a valóságban is egy ilyen.
Örültem, hogy Edina és az apukája közötti kapcsolatot is sikerült elrendezni, hiszen ilyen nehéz időkben a szeretteink azok, akik segíthetnek átlendülni rajta, feldolgozni azt. Így legalább ott lehettek egymás számára, kisírhatták magukat egymás vállán.
Összességében imádtam a történetet, Lillát, igazából minden szereplőt! Örülök, hogy elolvastam, igaz sírtam többször is, igaz, ismét átéltem a szerettem elvesztését, de cseppet sem bántam meg, hogy olvasmánylistámat bővítettem e történettel. Igazán, szívből ajánlom mindenkinek! És Lilla, az orgonáról ezután mindig te jutsz majd eszembe!💓
U.i.: Mindenképpen el fogom olvasni Rácz-Stefán Tibor többi könyvét is!
Kedvenc idézetek:
" – Ó, de jó lesz – dörzsöltem a kesztyűs kezem, és vigyorogva folytattam. – Szétrúglak, hóember, és rohadtul fogom élvezni.
Tudtam, hogy csak pillanatok kérdése az egész, de az a pár pillanat mennyei lesz. Bizsergett a lábam és a kezem, használnom kellett őket.
– De hát annyit szenvedtél vele – jegyezte meg Noel meglepetten. – Miért tennéd tönkre?
– Mert jó érzés a tudat, hogy amit fáradságos munkával létrehoztam, egy pillanat alatt szétzúzhatom, de ha elég erő van bennem, megint újjáépíthetem. Szerintem ez az élet legtöbb területére igaz. Arra tanít, hogy hiába hibázom, kijavíthatom, és mehetek tovább."
Tudtam, hogy csak pillanatok kérdése az egész, de az a pár pillanat mennyei lesz. Bizsergett a lábam és a kezem, használnom kellett őket.
– De hát annyit szenvedtél vele – jegyezte meg Noel meglepetten. – Miért tennéd tönkre?
– Mert jó érzés a tudat, hogy amit fáradságos munkával létrehoztam, egy pillanat alatt szétzúzhatom, de ha elég erő van bennem, megint újjáépíthetem. Szerintem ez az élet legtöbb területére igaz. Arra tanít, hogy hiába hibázom, kijavíthatom, és mehetek tovább."
"A remény egy olyan luxus, amit nem mindenki engedhet meg magának."
"Ha valaki nem fogad el téged úgy, ahogy vagy, miért lenne bármi helye az életedben?"
Köszönöm, ha elolvastad! 😘
És boldog új évet mindenkinek!🎇
És boldog új évet mindenkinek!🎇
A könyv Moly oldala:
