John Green az egyik olyan író, akinek a könyveiben eddig még nem csalódtam. A Papírvárosokról már írtam bejegyzést, így következzen most Alaska rejtélyének története.
"Első pia, első balhé, első csaj, utolsó szavak." Azt hiszem, ebből már lehet következtetni arra, hogy nem egy vidám történetet fogunk olvasni. Főszereplőnk egy tizenhat éves fiú, Miles, későbbiekben csak Pufi, aki egy bentlakásos iskolába iratkozik be. Mint azt ahogy gondolhatjuk, nem valami népszerű fiúról beszélünk, így nem számít arra, hogy sok barátot talál magának. Jó tanuló fiú, aki követi a szabályokat. (A Papírvárosok Quentin-je is hasonló szereplő volt.😏) Azonban az új iskolában megismerkedik szobatársával, Chippel (későbbiekben Ezredes), Takumival, Larával és a híres Alaska Younggal.
A könyv két részre tagolódik: egy előtti és egy utáni részre. Mint a fentebb említett másik könyv főszereplője, Pufi is teljes személyiségfejlődésen megy keresztül a történet során. A visszahúzódó fiú kipróbálja az italt, a cigit, balhékba keveredik. De mindez a kamaszkorunk velejárója, nem?
Azelőtt:
Az Ezredes Miles-al való megismerkedése után hamar bemutatja a fiút Alaskának is. Alaska egy rettentően furcsa lány volt számomra először, bár megtanultam már, hogy nem ítélhetünk el senkit sem első ránézésre. A furcsaság számomra ugyanis az volt, hogy ugye Alaska a balhéiról volt nevezetes, de mit találunk a szobájába amint belépünk? Könyveket. Rengeteg könyvet.
A történet a kamaszok csínytevéseit, balhéit, iskolai hétköznapjait írja le többnyire.
De említsünk pár szót Alaskáról. Mint korábban írtam, furcsa volt számomra a lány. Úgy vezette az autóját, mintha nem törődne az életével, a balhékat inkább magára vállalta. Hangos, mégis zárkózott lányról beszélünk. Beszólogatott, megmondta a magáét, de ugyanakkor nem árult el az életéről sokat. A mi Pufinknak mégis sikerült közel férkőznie a lányhoz. És igen, ahogy haladtunk a történetben, rájöttem, hogy a viselkedésével a saját törékeny énjét próbálja elrejteni. Miles pedig... hát igen, beleszeretett ebbe a depresszív lányba. Ugyan Alaskának volt barátja, akit elvileg nagyon-nagyon szeretett, de egy részeg éjszaka mégis megcsalja őt Pufival. Azon a végzetes éjszakán...
Azután:
A Sas összehívatja az egész iskolát a tornateremben, hogy egy hírt közöljön. Miles és Chip érnek be utoljára. Aztán Miles észreveszi, hogy Alaska nincs sehol... Majd a Sas közli, hogy Alaska előző éjjel autóbalesetet szenvedett és életét vesztette. Azt hiszem fel sem tudom fogni, milyen lehet a barátunk, a szerelmünk elvesztése. Amikor már nem tudod megölelni, megcsókolni, megvigasztalni. Mert nincs többé. Valami szívfájdító volt olvasni, ahogy a két barát átélte a pillanatot. És ezt most le is szeretném ide írni.
"A Sas lesütötte a tekintetét, és az ajkába harapott.
- Múlt éjszaka Alaska Young szörnyű balesetet szenvedett. - A könnyei gyorsabban peregtek. - Meghalt. Alaska eltávozott közülünk.
Egy pillanatra csönd telepedett a tornateremre. Talán még soha nem volt itt ilyen némaság, még akkor sem, amikor az Ezredes nevetségessé tette az ellenfeleket a büntetőnél.
(...) Fölpattantam és kiszaladtam. A tornaterem melletti szemetes fölé görnyedtem, pár lépésre a dupla ajtótól, és az üdítőspalackok és a félig elfogyasztott McDonald's kaják fölött öklendeztem. De nem sok jött föl. Csak öklendeztem, a hasizmom megfeszült, a torkom megnyílt, levegő után kapkodtam, böffentettem, újra és újra megvonaglottam, mintha hánynék.
(...) Visszamentem a tornaterembe, a többiek úgy tűnt, a szétesettség különböző stádiumaiban vannak. (...) S ekkor megpillantottam az Ezredest. Az oldalán feküdt a lelátón, a térdét a mellkasához szorítva, Madame O'Malley ült mellette, a válla felé nyúlt,de nem ért hozzá. Az Ezredes visított. Levegőt vett, aztán visított. Levegőt vesz. Sikít. Levegőt vesz. Sikít."
SPOILER! Nem tudok elsiklani egy fontos dolog felett. Egy meggondolatlan dolog felett. Azon az éjszakán, amikor Alaska meghalt, Pufival és az Ezredessel töltötte az estét. Sokat ittak, és Alaska megcsókolta Pufit. Aztán telefonon beszélt Jake-el, majd kiborulva tért vissza a szobába, és arra kérte a két fiút, hogy segítsenek neki észrevétlenül eltűnni. A két fiú beleegyezett. Ez a rész valami szörnyű cselekedet volt szerintem. Hogy hagyhatták, hogy a lány totál részegen beüljön a kocsiba és elhajtson?! Nagyon felelőtlenül viselkedtek, és azt hiszem elég tanulságos példa lehet ez arra, hogy miért ne hagyjunk bárkit is úgy vezetni, hogy ivott. Hisz talán az életét mentjük meg vele.
SPOILER VÉGE
Lényegében ebben a részben Alaska halálának indokát próbálják megmagyarázni, ugyanis nem tiszta, hogy öngyilkosságot követett-e el a lány, vagy baleset volt. Ha öngyilkosságot követett el, mi volt rá az oka?
Persze kapunk válaszokat a történet végén az okokra, azonban arra nem kapjuk meg a választ, hogy szándékos volt-e vagy sem. Azt hiszem, ez mindenkinek a saját véleményére van bízva. Én úgy gondolom, nem előre eltervezett öngyilkosság volt, hanem a depresszió, az alkohol, a bánat miatti meggondolatlan cselekedet.
Nagyon érdekes kérdést tesz fel az egyik tanár számukra: "Hogyan jut ki ön - személyesen - a szenvedés labirintusából?"
Az én válaszom: Szerintem minden ember, akinek vannak érzései, olykor szenved. Szenvedünk, ha a szüleinket sírni látjuk, szenvedünk, ha a munkahelyünkön nem becsülnek meg minket, és szenvedünk, ha nem a megfelelő személyekkel vesszük körbe magunkat. Én személy szerint úgy gondolom, hogy meg kell szabadulnunk a gondolattól, hogy mindenből szenvedés következik. Meg kell találnunk a jót minden napban, a rosszból pedig tanulni. Engedjük el a lelkünknek kárt okozó dolgokat, személyeket, és ezzel biztosan megtaláljuk a kiutat abból a bizonyos labirintusból. Tudom, hogy olyan klisésen hangzik ez, de ez a legjobb módja annak, hogy megnyissuk magunkat a boldogság felé: elengedni minden negatív gondolatot, érzést, személyt.
A könyv elején Miles egyik idézett utolsó mondatát is szeretném kiemelni (merthogy Miles egyik furcsa tulajdonsága, hogy híres emberek utolsó mondatait jegyzi meg): "Megyek, megkeresem a Nagy Talánt."
Az én Nagy Talánom megtalálni azt a férfit, aki őszinte velem, tiszta szívéből szeret engem, szeret velem lenni, és tervez velem. Akinek nem csak egy pótlék vagyok. Az én Nagy Talánom talán már itt van, itt volt, vagy talán nem is létezik... De a remény hal meg utoljára. 😊
Én csak ajánlani tudom ezt a történetet, vannak benne vicces részek, igazán komoly részek. Néhol unalmas, de szerintem megéri elolvasni! 😊
Köszönöm, ha elolvastad! 😘
A könyv Moly oldala:
