Böngészés közben egyre többször tűnt fel ez a cím előttem. Igazából a sorozat reklámjait láttam, elolvastam a leírást, tanulságos történetnek gondoltam, de nem kezdtem el nézni. Aztán egyszer csak ahogy böngésztem az egyik könyvrendelős oldalon, rábukkantam a könyvre. Rögtön meg is rendeltem. Nem csalódtam benne.
A véleményemet a kazetták szerint egyesével fogom leírni.
1. kazetta, A. oldal: Már a történet elején, az első pár sorban megtudjuk, hogy miről fog szólni ez a könyv. Főszereplőnk, Hannah Baker öngyilkos lett. Hátrahagyott pár kazettát, amelyen rögzítette azokat az okokat, amelyek végső szándékához vezettek. És aki hallgatta ezeket a kazettákat, az okok egyike volt. A történet során Clay Jensen szemszögén keresztül „hallgatjuk” meg ezeket a kazettákat. A történet egy kicsit zavarosan van megírva, figyelmet igényel az olvasása, ugyanis egyszer Hannah, egyszer pedig Clay gondolatait olvashatjuk. A kazetták meghallgatása után mindig tovább kell küldeni a csomagot a következő „oknak”. Ha tönkre akarná tenni valaki ezeket az üzeneteket, Hannah világossá teszi, hogy készültek róluk másolatok, amelyek egy titkos személynél vannak. A kazettákhoz egy térkép is járt, amelyen néhány pont jelölve volt.
Első szerelem. Mindannyian emlékszünk rá, igaz? Hiszen az első szerelmet nem lehet elfelejteni… amikor először érzel valami mást, valami jót és rosszat és dühítőt és gyönyörűt. Egy gyönyörű káoszt. Amikor még gyerek vagy a szerelemhez. Amikor még elvakít a rózsaszín köd. Hannah első indoka is ez volt. Vagyis a káosz, a csalódás amit maga mögött hagyott. Miért okoz a fiúknak örömöt, ha felnagyítanak, vagy átírnak egy történetet? Arra miért nem gondolnak, hogy a lány, akiről kitalálják ezeket a dolgokat, talán elég mély lelki sérelmen fog keresztül menni ezáltal? Általuk? Talán azért, mert túl gyerekesek. Túlságosan „menők” akarnak lenni. De, higgyétek el fiúk, a normális lányok nem erre vágynak. Nem egy bunkó, figyelem középpontjába vágyó egoista „férfira”. Inkább egy olyan férfira, aki tudja értékelni azt amije van, és azt amit kap. Egy olyan férfira, akire számíthatnak. Mint ahogy Hannah megsínylette a róla alkotott képet, amelyet az első szerelme által indított pletyka okozott, minden lány megsínyli ezt, még ha nem is mutatja. Ne játszatok a lányokkal, fiúk! Tiszteljük egymást! És … nőjetek fel végre!
Mivel az írásomba mindig csempészek saját tapasztalatot, saját élettörténetet, leírom, az én első szerelemem milyen volt. Hát, nem ilyen, hálistennek. Mi igazán szerettük egymást. Nem terjesztett rólam semmilyen pletykát. Az egyetlen hiba az egészben az volt, hogy féltékeny típus volt. De… nem ez vezetett a szakításhoz. Ő szakított velem, mondván, hogy már csak megszokásból vagyunk együtt. Visszagondolva, túl gyerekek voltunk még a komoly szerelemhez. Mégis eléggé mély nyomot hagyott bennem a szakítás. De mit is várok az én érzékeny lelkemtől? Hiszen mégiscsak ő volt az első szerelmem. 😏 És cseppet sem bánom az együtt töltött időszakot.
1.kazetta, B oldal: A diáklányok többsége általában átesik azon a kellemetlen dolgon, hogy megjegyzik a fiúk az úgymond „jó testrészeiket”. Végülis, azzal nem lenne semmi gond, ha csak megjegyeznék ezt maguk között… a hangsúly inkább a tetteken van, azon, hogy ezeket a testrészeket általában meg is érintik. Persze a lányok akaratán kívül. Ez megint csak arra következtet, hogy tárgyként kezelik a lányokat. Mintha ők nem éreznének. Hannah egy lista miatt esett át ezen a procedúrán, amelyet ráadásul az egyik barátja írt. Egy Menő/Ciki lista volt ez. Ugyan a lány a Menő oldalon szerepelt, mégis rossz hatással volt a lelkére, amelyet ennek a kijelentésnek az utóhatása okozott. Azt hitték a fiúk ezután, hogy joguk van „megtapasztalni”, miért is szerepel Hannah bizonyos testrésze a menő oldalon. Általános iskolában engem is sokan fogdostak, persze akaratomon kívül. Pontosabban elkezdte egy fiú, és utána a többi is úgy gondolta, hogy joguk van nekik is fogdosni engem. Emlékszem, sokszor féltem felállni a székről, vagy elmenni a padsorok között.
Az egyetlen következtetés amit ebből levonnék, az az lenne, hogy ne hagyjuk ezt. Szóljunk vissza, álljunk ki magunkért, vagy a társunkért. Hiszen ez is mély nyomot tud hagyni az emberben, főleg egy lányban.
2. kazetta, A oldal: Mindenkinek van legjobb barátja, igaz? Legalábbis egy olyan barát, akire – úgy gondolod – számíthatsz. Akivel megoszthatod a problémáidat. És mi történik, ha ez a barát nem hisz neked, ha felül valamilyen pletykára rólad? Bizony, sérül a lelked. Hannah harmadik oka egy olyan személy volt, akit majdnem a barátjának tekintett. Akivel szeretett beszélgetni suli után. És mi történt? Pletyka, vádaskodás. És bármennyire is próbálta Hannah bizonyítani az igazát, hiábavaló volt. Talán könnyebb volt elfogadni azt, amit a „nép” állított. Szomorú. Szomorú csalódni egy olyanban, aki eddig segített a mindennapjainkban. Nekem is volt egy legjobb barátnőm, aki sokszor okozott nekem fájdalmat. A hátam mögött talált ki olyan dolgokat, amelyek nem voltak igazak, mindezt egy olyan fiú miatt, akibe ő szerelmes volt, én pedig barátja voltam az említett fiúnak. Mondanom sem kell mennyit sírtam miatta. Mert hiába bizonygattam én bármit, egyre kevesebb barátom lett. Végül, egy nap éppen németet készültem tanulni otthon, amikor kinyitottam a könyvet és egy levél hullott ki. A legjobb barátomtól… egy bocsánatkérő levél. Igaz, kibékültünk, de sosem lett olyan a barátságunk, mint régen.
2. kazetta, B oldal: A negyedik ok egy számomra – hálistennek – ismeretlen témakör: kukkolás. Hogy őszinte legyek, a környékünkön nem igazán hallottam hasonló történetről. Hannah egyik este, amint hazaér egy randijáról, bemegy a szobába, és a csendben egy fényképezőgép hangját hallja. Valaki figyelte őt. Persze, rám is rám törne a pánik. Bár azt nem értettem, hogy miért pont egy olyan osztálytársának mondta el, akivel amúgy nem is nagyon szoktak beszélgetni. De a tanulság, amit levonhatunk ebből, hogy fiúk, ne tegyétek tönkre a lányok önbecsülését ilyen gyerekes dologgal, hogy kukkolás.
3. kazetta, A oldal: Mindenki életében megjelenik legalább egyszer egy olyan személy, aki hirtelen a barátunk akar lenni…aztán később kiderül, hogy nem ok nélkül, igaz? Sajnos vannak ilyen érdekbarátok. Akiknek akkor van rád szükségük, amikor valamilyen érdek fűzi őket hozzád. Egy állás, amiben sokkal több esélyük van a te közreműködéseddel… egy balhés ügy, amit te könnyebben el tudnál simítani, mert vannak rendőr ismerőseid… esetleg pénz, ha éppen megszorulnának. Számos ok miatt megjelenhet az ember életében egy érdekbarát. Hannaht például sofőrködés miatt találta meg egy ilyen ember. És bár mondhatjuk azt, hogy „óó az nem nagy dolog”, de ha jobban belegondolunk: egyszer csak megjelenik egy ismerősünk, esetleg mondhatni-barátunk, megkérdezi hogy vagyunk, mi újság velünk, persze mindezt kedvesen, szerényen, érdeklődően, és ekkor az ember automatikusan elkezd megnyílni ennek az embernek. Elkezd hinni benne, hogy tényleg érdeklődik iránta ez a régi barát. Reménykedik benne, hogy talált egy újabb személyt, akire számíthat… Majd ez a valaki bebök egy olyat, „jó lenne ha a ma esti buliba el tudnál vinni”. És akkor koppanunk egyet. Legalábbis azok, akik már találkoztak érdekbaráttal. Szóval egy olyan lánynak, mint Hannah, igazán sokat számított ezekben az időkben az, hogy valaki, akiről azt gondolta hogy barátok lehetnek, csak kihasználta. Milyen csúnya kifejezés: kihasználni valakit. Tudjátok, érdekbarátok, sokat rombol az ember lelkén a kihasználás. Nem ártana ezzel is törődnötök néha, nem csak saját magatokkal!
Clay találkozik a buszon egy régi szerelmével, és gondolatban tesz róla egy olyan kijelentést, amely igazán elgondolkoztatott: „Miért akar annyira kívülálló lenni? Mi változott? Senki sem tudja. Egy nap, legalábbis úgy tűnik, ilyen hirtelen történt, egyszerűen már nem akart része lenni semminek.” Igen, ez történik az emberrel ha sok rossz és sok csalódás éri.
3. kazetta, B oldal: „És akkor…hát… bizonyos gondolatok kezdenek keringeni benned. Képes leszek valaha is irányítani az életemet? Vagy mindig visszalöknek és eltaszítanak majd azok, akikben megbízom? Alakul még valaha is úgy az életem, ahogy szeretném?” Teljesen ugyanezek a gondolatok már megfogalmazódtak bennem is, nem egyszer. De…most ne rólam beszéljünk. Mint ahogy az előző kazettánál is leírtam, a sok negatívum után az ember reménykedik abban, hogy találhat valaki olyat, aki segít rendbe hozni az életét. Aki nem hisz a pletykáknak, aki meg akarja ismerni a valós énjét. Hannah is ezért ment bele a kazettán hallható randiba… úgy gondolta, talán lehet egy esélye arra, hogy gyengítsen azokon a pletykákon, amelyek róla keringenek. De hogy is lehetne gyengíteni rajta, ha a randipartnered eleve a pletyka miatt akarta veled ezt a randit? Így hát teljességgel érthető az imént idézet gondolat Hannahtól. Hiszen hogy is lehetne valaki élettel teli, ha folyamatosan csalódás éri?
4. kazetta, A oldal: Tudjátok, ha valakin látjátok, hogy valami nincs rendben vele, ha megváltozik a hozzáállása egyes dolgokhoz, például kevesebbet beszél, sokat gondolkozik, beszélgessetek vele. Még akkor is, ha nem akar. Éreztessétek vele, hogy van valaki akire számíthat. Hogy nem kell butaságokon gondolkoznia. Juttassátok eszébe, hogy igenis van értelme az életnek, nem szabad eldobnia azt. Ne féljünk elmondani valamit, ami tetszik a másikban, legyen szó akár a hajáról, akár az új cipőjéről. Hiszen ha valakinek nincs már önbizalma, ezek az apró dolgok is segítenek abban, hogy ne egy teljesen rossz helynek képzelje a világot. Azt viszont fontos tudni, hogy ha valaki öngyilkosságra hajlamos, nem tudja ezt magáról. Eszébe jut, sőt, van amikor gondolkozik rajta, de sosem komolyan. Legalábbis az utolsó gondolatig. Talán Hannah sem jutott volna el az utolsó gondolatig, ha ez a bizonyos fiú nem tör még nagyobbat az önbecsülésén. Talán ha megkapja azokat a biztató üzeneteket, akkor segít változtatni a hozzáállásán.
4. kazetta, B oldal: Megint csak számomra ismeretlen téma kerül a középpontba ezen a kazettán: Hannah verseket ír, persze titokban, amelyet egyik diáktársával azonban megoszt egy költőkből álló csoportnak köszönhetően. A fiú ellopja Hannah versét, és megjelenteti az újságában, névtelenül. Hannah-nak végig kell néznie, ahogy gúnyt űznek az ő érzelmi világából – mert ugye egy költő a verseiben fejezi ki érzéseit – amely szintén állapotának romlásához vezet.
5. kazetta, A oldal: Ebben a fejezetben tudjuk meg, hogy ki a titkos személy, akinél a kazetták másolatai vannak. Számomra igazán meglepő volt, nem gondoltam volna hogy ez a személy valamilyen összefüggésben állt Hannah-val. Valamint végre elérkezünk nézőpontunk, Clay kazettájához.
„Ha belekeveredsz valaki életének egy részébe, nem csak abba a részbe keveredsz bele. Sajnos nem lehetsz ilyen pontos és igényes. Mikor belekeveredsz valaki életének egy részébe, akkor az egész életébe keveredsz bele. Minden…hatással van mindenre.” Ha valakit túl sok negatívum ér, nehezen tud reménykedni bármilyen helyzetben is. De, mégis él benne a remény valamilyen szinten. Hogy van valaki, aki segít megmenteni őt. Hannah is így tekintett Clay-re. Egy lehetőségre az élethez. De sajnos túl későn érkezett ez a lehetőség. Feltehetjük a kérdést, hogy hogyan lehetne segíteni annak, aki nem akarja hogy segítsenek rajta? Ilyen nincs. Minden ilyen ember akarja a segítséget, még ha saját maguknak sem tudják bevallani. Hiszen miért is lesz valaki depressziós, lehangolt, negatív? Mert azt hiszi, hogy nincs az életében olyan ember, aki segíteni akarna neki, aki szívesen meghallgatná. Ne adjuk fel a kommunikációt sosem egy ilyen személlyel. Jusson eszünkbe mindig, hogy milyen okok vezethettek a viselkedéséhez. Ne hagyjuk magára, mert nem biztos hogy képes előhozni magából azt az akaraterőt, amivel meg tudja menteni saját magától önmagát. Mert mindenkiben meg van ez az akaraterő, csak meg kell találnunk, el kell érnünk azt.
5. kazetta, B oldal: Mi történik akkor, amikor az áldozatból szemlélő lesz? Amikor az, akit annyi negatívum ér szemtanúja lesz egy olyannak, ami másnak okoz rosszat? És mi van, ha ő tehetne ellene, megállíthatná, de nem teszi? Egy újabb ok az összeomlásra. Egy újabb ok arra, hogy ne akarjon tovább élni. Jogos a felvetés, hogy miért papolunk akkor arról, hogy segíteni kell az ilyen embereken, mikor ők sem segítenek az olyanokon, akik bajba kerülnek? Ez az emberi gondolkodás butasága, makacssága. Kit érdekel, hogy ő mit tenne? Nekem az a lényeg, hogy aki nem olyan erős mint én, annak segíteni tudjak. Hannah szempontjából is megfordul ez a dolog, szemtanúja lesz egy olyan eseménynek, ami nagy hatással van az ember életére. Rajta kívül még egy személy is látja a történteket, de mivel a könyv Hannah szemszögéből megy, nem tudjuk meg, milyen hatással van erre a személyre az esemény.
„Úgy éreztem, ahhoz, hogy ezt meg tudjam állítani, az egész világot kellett volna megállítanom, hogy ne forogjon. Mintha már olyan rég nem lett volna befolyásom az eseményekre, hogy akármit is teszek, aligha számít többé. És többé már nem tudtam elviselni az érzéseket. Azt akartam, hogy álljon meg a világ…hogy legyen vége.”
6. kazetta, A oldal: A következő történet már-már filmszerű, ugyanis nem az előzőekhez hasonló dolog történik. Egy baleset, amelyet nagyrészt Hannah és diáktársa felelőtlensége okozott. Persze egy haláleset még jobban megtöri az amúgy is összetört lányt. Megtörténhet elég könnyen a valóságban is. Szerencsére velem még nem következett be.
6. kazetta, B oldal: Egyre jobban kezdem azt érezni, hogy a fiúk tényleg valamilyen eszközként tekintenek egy lányra. Ők azt csinálnak, amihez éppen kedvük támad, de ha a lány akar vagy nem akar valamit csinálni, egyből jön a kérdés: miért?
Szintén olyan dolog történik ezen a kazettán, ami sok lány életét tönkre tenné. Erőszak. Sosem tudtam elképzelni, hogy lehet valaki ennyire érzéketlen tuskó, hogy meg tudja tenni ezt egy lánnyal. Undorító. Gusztustalan. És bár azoknak, akik olvassák a könyvet, úgy tűnhet, hogy Hannah hagyta magát, és akkor nem számít erőszaknak, üzenném, hogy lássanak a sorok mögé. Hannah sírt. Egy fiú, aki figyeli a lányt is, aki tiszteletben tartja azt is, amit a lány akar, ha látja hogy sír a lány, nem fogja kényszeríteni a szexet. Szóval ez igenis erőszak volt. És megint csak megmutatkozik, hogy mennyire félünk segíteni egymásnak.
7. kazetta, A oldal: Az utolsó kazetta…egy segítségkérés. Azt hiszem aki az öngyilkosságon gondolkozik, nem vallja be a dolgot, de mindenféleképpen próbál segítséget kérni. És csak akkor teszi meg az utolsó lépést, ha sehonnan nem érkezik meg ez a segítség. Ebben a részben a tanácsadó továbblépésre biztatja Hannah-t. Persze, valóban ez a megoldás. De egy olyan személynek hogy menne ez ennyire egyszerűen, aki ennyi mindenen keresztül ment? Nem. Sosem lesz egyszerű tovább lépni.
Tanulság: ha van egy ismerősünk, barátunk, aki hasonlóan gyenge lélekkel rendelkezik, legyünk ott neki! Bíztassuk az életre, ne hazudjunk neki, bátorítsuk. De a legfontosabb: sok szeretetet és odafigyelést adjunk neki! Ne érezze azt, hogy egyedül kell megküzdenie a sok rosszal. Ne érezze, hogy csak negatív állomásokból áll az élet. És higgyétek el, ha tudunk segíteni egy ilyen emberen, a mi életünk is sokkal boldogabb lesz.
Azoknak pedig, akik ilyen tetten gondolkoznak: tudom, nehéz ilyenkor bármi olyat is mondani, ami megváltoztatja a nézőpontotokat. Nem is akarok én itt pozitívumokat sorolni, hogy milyen szép az élet stb, mert bár nehéz bevallani, de én is eléggé gyenge lélek vagyok. Ennek ellenére – és erre büszke vagyok – mindig sikerült legyőznöm önmagam. Nincs lehetetlen, higgyétek el. Harcolni kell, folyamatosan… még akkor is ha nincs senki aki segítsen ebben a harcban. Pontosabban ha nincs senki, keresni kell valakit, aki hajlandó ott lenni neked, amikor szükséged van rá. És ha mégis nagyon foglalkoztat titeket ez a gondolat, gondoljatok arra, amit magatok mögött hagynátok. Kitennétek ekkora fájdalomnak a barátaitokat? A rokonaitokat? A szüleiteket? Hajlandóak lennétek bevállalni azt a kockázatot, hogy esetleg valamelyik közeli ismerősöd vagy hozzátartozód egyszerűen beleőrül abba amit tettetek? A kockázatot, hogy megöli magát? Nem, biztosan nem akarnátok ezt.
Szóval, ha nincs más, segítsetek önmagatoknak. Győzzétek le önmagatokat! Mert, ismétlem, semmi sem lehetetlen.
Böngészés közben egyre többször tűnt fel ez a cím előttem. Igazából a sorozat reklámjait láttam, elolvastam a leírást, tanulságos történetnek gondoltam, de nem kezdtem el nézni. Aztán egyszer csak ahogy böngésztem az egyik könyvrendelős oldalon, rábukkantam a könyvre. Rögtön meg is rendeltem. Nem csalódtam benne.
A véleményemet a kazetták szerint egyesével fogom leírni.
1. kazetta, A. oldal: Már a történet elején, az első pár sorban megtudjuk, hogy miről fog szólni ez a könyv. Főszereplőnk, Hannah Baker öngyilkos lett. Hátrahagyott pár kazettát, amelyen rögzítette azokat az okokat, amelyek végső szándékához vezettek. És aki hallgatta ezeket a kazettákat, az okok egyike volt. A történet során Clay Jensen szemszögén keresztül „hallgatjuk” meg ezeket a kazettákat. A történet egy kicsit zavarosan van megírva, figyelmet igényel az olvasása, ugyanis egyszer Hannah, egyszer pedig Clay gondolatait olvashatjuk. A kazetták meghallgatása után mindig tovább kell küldeni a csomagot a következő „oknak”. Ha tönkre akarná tenni valaki ezeket az üzeneteket, Hannah világossá teszi, hogy készültek róluk másolatok, amelyek egy titkos személynél vannak. A kazettákhoz egy térkép is járt, amelyen néhány pont jelölve volt.
Első szerelem. Mindannyian emlékszünk rá, igaz? Hiszen az első szerelmet nem lehet elfelejteni… amikor először érzel valami mást, valami jót és rosszat és dühítőt és gyönyörűt. Egy gyönyörű káoszt. Amikor még gyerek vagy a szerelemhez. Amikor még elvakít a rózsaszín köd. Hannah első indoka is ez volt. Vagyis a káosz, a csalódás amit maga mögött hagyott. Miért okoz a fiúknak örömöt, ha felnagyítanak, vagy átírnak egy történetet? Arra miért nem gondolnak, hogy a lány, akiről kitalálják ezeket a dolgokat, talán elég mély lelki sérelmen fog keresztül menni ezáltal? Általuk? Talán azért, mert túl gyerekesek. Túlságosan „menők” akarnak lenni. De, higgyétek el fiúk, a normális lányok nem erre vágynak. Nem egy bunkó, figyelem középpontjába vágyó egoista „férfira”. Inkább egy olyan férfira, aki tudja értékelni azt amije van, és azt amit kap. Egy olyan férfira, akire számíthatnak. Mint ahogy Hannah megsínylette a róla alkotott képet, amelyet az első szerelme által indított pletyka okozott, minden lány megsínyli ezt, még ha nem is mutatja. Ne játszatok a lányokkal, fiúk! Tiszteljük egymást! És … nőjetek fel végre!
Mivel az írásomba mindig csempészek saját tapasztalatot, saját élettörténetet, leírom, az én első szerelemem milyen volt. Hát, nem ilyen, hálistennek. Mi igazán szerettük egymást. Nem terjesztett rólam semmilyen pletykát. Az egyetlen hiba az egészben az volt, hogy féltékeny típus volt. De… nem ez vezetett a szakításhoz. Ő szakított velem, mondván, hogy már csak megszokásból vagyunk együtt. Visszagondolva, túl gyerekek voltunk még a komoly szerelemhez. Mégis eléggé mély nyomot hagyott bennem a szakítás. De mit is várok az én érzékeny lelkemtől? Hiszen mégiscsak ő volt az első szerelmem. 😏 És cseppet sem bánom az együtt töltött időszakot.
1.kazetta, B oldal: A diáklányok többsége általában átesik azon a kellemetlen dolgon, hogy megjegyzik a fiúk az úgymond „jó testrészeiket”. Végülis, azzal nem lenne semmi gond, ha csak megjegyeznék ezt maguk között… a hangsúly inkább a tetteken van, azon, hogy ezeket a testrészeket általában meg is érintik. Persze a lányok akaratán kívül. Ez megint csak arra következtet, hogy tárgyként kezelik a lányokat. Mintha ők nem éreznének. Hannah egy lista miatt esett át ezen a procedúrán, amelyet ráadásul az egyik barátja írt. Egy Menő/Ciki lista volt ez. Ugyan a lány a Menő oldalon szerepelt, mégis rossz hatással volt a lelkére, amelyet ennek a kijelentésnek az utóhatása okozott. Azt hitték a fiúk ezután, hogy joguk van „megtapasztalni”, miért is szerepel Hannah bizonyos testrésze a menő oldalon. Általános iskolában engem is sokan fogdostak, persze akaratomon kívül. Pontosabban elkezdte egy fiú, és utána a többi is úgy gondolta, hogy joguk van nekik is fogdosni engem. Emlékszem, sokszor féltem felállni a székről, vagy elmenni a padsorok között.
Az egyetlen következtetés amit ebből levonnék, az az lenne, hogy ne hagyjuk ezt. Szóljunk vissza, álljunk ki magunkért, vagy a társunkért. Hiszen ez is mély nyomot tud hagyni az emberben, főleg egy lányban.
2. kazetta, A oldal: Mindenkinek van legjobb barátja, igaz? Legalábbis egy olyan barát, akire – úgy gondolod – számíthatsz. Akivel megoszthatod a problémáidat. És mi történik, ha ez a barát nem hisz neked, ha felül valamilyen pletykára rólad? Bizony, sérül a lelked. Hannah harmadik oka egy olyan személy volt, akit majdnem a barátjának tekintett. Akivel szeretett beszélgetni suli után. És mi történt? Pletyka, vádaskodás. És bármennyire is próbálta Hannah bizonyítani az igazát, hiábavaló volt. Talán könnyebb volt elfogadni azt, amit a „nép” állított. Szomorú. Szomorú csalódni egy olyanban, aki eddig segített a mindennapjainkban. Nekem is volt egy legjobb barátnőm, aki sokszor okozott nekem fájdalmat. A hátam mögött talált ki olyan dolgokat, amelyek nem voltak igazak, mindezt egy olyan fiú miatt, akibe ő szerelmes volt, én pedig barátja voltam az említett fiúnak. Mondanom sem kell mennyit sírtam miatta. Mert hiába bizonygattam én bármit, egyre kevesebb barátom lett. Végül, egy nap éppen németet készültem tanulni otthon, amikor kinyitottam a könyvet és egy levél hullott ki. A legjobb barátomtól… egy bocsánatkérő levél. Igaz, kibékültünk, de sosem lett olyan a barátságunk, mint régen.
2. kazetta, B oldal: A negyedik ok egy számomra – hálistennek – ismeretlen témakör: kukkolás. Hogy őszinte legyek, a környékünkön nem igazán hallottam hasonló történetről. Hannah egyik este, amint hazaér egy randijáról, bemegy a szobába, és a csendben egy fényképezőgép hangját hallja. Valaki figyelte őt. Persze, rám is rám törne a pánik. Bár azt nem értettem, hogy miért pont egy olyan osztálytársának mondta el, akivel amúgy nem is nagyon szoktak beszélgetni. De a tanulság, amit levonhatunk ebből, hogy fiúk, ne tegyétek tönkre a lányok önbecsülését ilyen gyerekes dologgal, hogy kukkolás.
3. kazetta, A oldal: Mindenki életében megjelenik legalább egyszer egy olyan személy, aki hirtelen a barátunk akar lenni…aztán később kiderül, hogy nem ok nélkül, igaz? Sajnos vannak ilyen érdekbarátok. Akiknek akkor van rád szükségük, amikor valamilyen érdek fűzi őket hozzád. Egy állás, amiben sokkal több esélyük van a te közreműködéseddel… egy balhés ügy, amit te könnyebben el tudnál simítani, mert vannak rendőr ismerőseid… esetleg pénz, ha éppen megszorulnának. Számos ok miatt megjelenhet az ember életében egy érdekbarát. Hannaht például sofőrködés miatt találta meg egy ilyen ember. És bár mondhatjuk azt, hogy „óó az nem nagy dolog”, de ha jobban belegondolunk: egyszer csak megjelenik egy ismerősünk, esetleg mondhatni-barátunk, megkérdezi hogy vagyunk, mi újság velünk, persze mindezt kedvesen, szerényen, érdeklődően, és ekkor az ember automatikusan elkezd megnyílni ennek az embernek. Elkezd hinni benne, hogy tényleg érdeklődik iránta ez a régi barát. Reménykedik benne, hogy talált egy újabb személyt, akire számíthat… Majd ez a valaki bebök egy olyat, „jó lenne ha a ma esti buliba el tudnál vinni”. És akkor koppanunk egyet. Legalábbis azok, akik már találkoztak érdekbaráttal. Szóval egy olyan lánynak, mint Hannah, igazán sokat számított ezekben az időkben az, hogy valaki, akiről azt gondolta hogy barátok lehetnek, csak kihasználta. Milyen csúnya kifejezés: kihasználni valakit. Tudjátok, érdekbarátok, sokat rombol az ember lelkén a kihasználás. Nem ártana ezzel is törődnötök néha, nem csak saját magatokkal!
Clay találkozik a buszon egy régi szerelmével, és gondolatban tesz róla egy olyan kijelentést, amely igazán elgondolkoztatott: „Miért akar annyira kívülálló lenni? Mi változott? Senki sem tudja. Egy nap, legalábbis úgy tűnik, ilyen hirtelen történt, egyszerűen már nem akart része lenni semminek.” Igen, ez történik az emberrel ha sok rossz és sok csalódás éri.
3. kazetta, B oldal: „És akkor…hát… bizonyos gondolatok kezdenek keringeni benned. Képes leszek valaha is irányítani az életemet? Vagy mindig visszalöknek és eltaszítanak majd azok, akikben megbízom? Alakul még valaha is úgy az életem, ahogy szeretném?” Teljesen ugyanezek a gondolatok már megfogalmazódtak bennem is, nem egyszer. De…most ne rólam beszéljünk. Mint ahogy az előző kazettánál is leírtam, a sok negatívum után az ember reménykedik abban, hogy találhat valaki olyat, aki segít rendbe hozni az életét. Aki nem hisz a pletykáknak, aki meg akarja ismerni a valós énjét. Hannah is ezért ment bele a kazettán hallható randiba… úgy gondolta, talán lehet egy esélye arra, hogy gyengítsen azokon a pletykákon, amelyek róla keringenek. De hogy is lehetne gyengíteni rajta, ha a randipartnered eleve a pletyka miatt akarta veled ezt a randit? Így hát teljességgel érthető az imént idézet gondolat Hannahtól. Hiszen hogy is lehetne valaki élettel teli, ha folyamatosan csalódás éri?
4. kazetta, A oldal: Tudjátok, ha valakin látjátok, hogy valami nincs rendben vele, ha megváltozik a hozzáállása egyes dolgokhoz, például kevesebbet beszél, sokat gondolkozik, beszélgessetek vele. Még akkor is, ha nem akar. Éreztessétek vele, hogy van valaki akire számíthat. Hogy nem kell butaságokon gondolkoznia. Juttassátok eszébe, hogy igenis van értelme az életnek, nem szabad eldobnia azt. Ne féljünk elmondani valamit, ami tetszik a másikban, legyen szó akár a hajáról, akár az új cipőjéről. Hiszen ha valakinek nincs már önbizalma, ezek az apró dolgok is segítenek abban, hogy ne egy teljesen rossz helynek képzelje a világot. Azt viszont fontos tudni, hogy ha valaki öngyilkosságra hajlamos, nem tudja ezt magáról. Eszébe jut, sőt, van amikor gondolkozik rajta, de sosem komolyan. Legalábbis az utolsó gondolatig. Talán Hannah sem jutott volna el az utolsó gondolatig, ha ez a bizonyos fiú nem tör még nagyobbat az önbecsülésén. Talán ha megkapja azokat a biztató üzeneteket, akkor segít változtatni a hozzáállásán.
4. kazetta, B oldal: Megint csak számomra ismeretlen téma kerül a középpontba ezen a kazettán: Hannah verseket ír, persze titokban, amelyet egyik diáktársával azonban megoszt egy költőkből álló csoportnak köszönhetően. A fiú ellopja Hannah versét, és megjelenteti az újságában, névtelenül. Hannah-nak végig kell néznie, ahogy gúnyt űznek az ő érzelmi világából – mert ugye egy költő a verseiben fejezi ki érzéseit – amely szintén állapotának romlásához vezet.
5. kazetta, A oldal: Ebben a fejezetben tudjuk meg, hogy ki a titkos személy, akinél a kazetták másolatai vannak. Számomra igazán meglepő volt, nem gondoltam volna hogy ez a személy valamilyen összefüggésben állt Hannah-val. Valamint végre elérkezünk nézőpontunk, Clay kazettájához.
„Ha belekeveredsz valaki életének egy részébe, nem csak abba a részbe keveredsz bele. Sajnos nem lehetsz ilyen pontos és igényes. Mikor belekeveredsz valaki életének egy részébe, akkor az egész életébe keveredsz bele. Minden…hatással van mindenre.” Ha valakit túl sok negatívum ér, nehezen tud reménykedni bármilyen helyzetben is. De, mégis él benne a remény valamilyen szinten. Hogy van valaki, aki segít megmenteni őt. Hannah is így tekintett Clay-re. Egy lehetőségre az élethez. De sajnos túl későn érkezett ez a lehetőség. Feltehetjük a kérdést, hogy hogyan lehetne segíteni annak, aki nem akarja hogy segítsenek rajta? Ilyen nincs. Minden ilyen ember akarja a segítséget, még ha saját maguknak sem tudják bevallani. Hiszen miért is lesz valaki depressziós, lehangolt, negatív? Mert azt hiszi, hogy nincs az életében olyan ember, aki segíteni akarna neki, aki szívesen meghallgatná. Ne adjuk fel a kommunikációt sosem egy ilyen személlyel. Jusson eszünkbe mindig, hogy milyen okok vezethettek a viselkedéséhez. Ne hagyjuk magára, mert nem biztos hogy képes előhozni magából azt az akaraterőt, amivel meg tudja menteni saját magától önmagát. Mert mindenkiben meg van ez az akaraterő, csak meg kell találnunk, el kell érnünk azt.
5. kazetta, B oldal: Mi történik akkor, amikor az áldozatból szemlélő lesz? Amikor az, akit annyi negatívum ér szemtanúja lesz egy olyannak, ami másnak okoz rosszat? És mi van, ha ő tehetne ellene, megállíthatná, de nem teszi? Egy újabb ok az összeomlásra. Egy újabb ok arra, hogy ne akarjon tovább élni. Jogos a felvetés, hogy miért papolunk akkor arról, hogy segíteni kell az ilyen embereken, mikor ők sem segítenek az olyanokon, akik bajba kerülnek? Ez az emberi gondolkodás butasága, makacssága. Kit érdekel, hogy ő mit tenne? Nekem az a lényeg, hogy aki nem olyan erős mint én, annak segíteni tudjak. Hannah szempontjából is megfordul ez a dolog, szemtanúja lesz egy olyan eseménynek, ami nagy hatással van az ember életére. Rajta kívül még egy személy is látja a történteket, de mivel a könyv Hannah szemszögéből megy, nem tudjuk meg, milyen hatással van erre a személyre az esemény.
„Úgy éreztem, ahhoz, hogy ezt meg tudjam állítani, az egész világot kellett volna megállítanom, hogy ne forogjon. Mintha már olyan rég nem lett volna befolyásom az eseményekre, hogy akármit is teszek, aligha számít többé. És többé már nem tudtam elviselni az érzéseket. Azt akartam, hogy álljon meg a világ…hogy legyen vége.”
6. kazetta, A oldal: A következő történet már-már filmszerű, ugyanis nem az előzőekhez hasonló dolog történik. Egy baleset, amelyet nagyrészt Hannah és diáktársa felelőtlensége okozott. Persze egy haláleset még jobban megtöri az amúgy is összetört lányt. Megtörténhet elég könnyen a valóságban is. Szerencsére velem még nem következett be.
6. kazetta, B oldal: Egyre jobban kezdem azt érezni, hogy a fiúk tényleg valamilyen eszközként tekintenek egy lányra. Ők azt csinálnak, amihez éppen kedvük támad, de ha a lány akar vagy nem akar valamit csinálni, egyből jön a kérdés: miért?
Szintén olyan dolog történik ezen a kazettán, ami sok lány életét tönkre tenné. Erőszak. Sosem tudtam elképzelni, hogy lehet valaki ennyire érzéketlen tuskó, hogy meg tudja tenni ezt egy lánnyal. Undorító. Gusztustalan. És bár azoknak, akik olvassák a könyvet, úgy tűnhet, hogy Hannah hagyta magát, és akkor nem számít erőszaknak, üzenném, hogy lássanak a sorok mögé. Hannah sírt. Egy fiú, aki figyeli a lányt is, aki tiszteletben tartja azt is, amit a lány akar, ha látja hogy sír a lány, nem fogja kényszeríteni a szexet. Szóval ez igenis erőszak volt. És megint csak megmutatkozik, hogy mennyire félünk segíteni egymásnak.
7. kazetta, A oldal: Az utolsó kazetta…egy segítségkérés. Azt hiszem aki az öngyilkosságon gondolkozik, nem vallja be a dolgot, de mindenféleképpen próbál segítséget kérni. És csak akkor teszi meg az utolsó lépést, ha sehonnan nem érkezik meg ez a segítség. Ebben a részben a tanácsadó továbblépésre biztatja Hannah-t. Persze, valóban ez a megoldás. De egy olyan személynek hogy menne ez ennyire egyszerűen, aki ennyi mindenen keresztül ment? Nem. Sosem lesz egyszerű tovább lépni.
Azoknak pedig, akik ilyen tetten gondolkoznak: tudom, nehéz ilyenkor bármi olyat is mondani, ami megváltoztatja a nézőpontotokat. Nem is akarok én itt pozitívumokat sorolni, hogy milyen szép az élet stb, mert bár nehéz bevallani, de én is eléggé gyenge lélek vagyok. Ennek ellenére – és erre büszke vagyok – mindig sikerült legyőznöm önmagam. Nincs lehetetlen, higgyétek el. Harcolni kell, folyamatosan… még akkor is ha nincs senki aki segítsen ebben a harcban. Pontosabban ha nincs senki, keresni kell valakit, aki hajlandó ott lenni neked, amikor szükséged van rá. És ha mégis nagyon foglalkoztat titeket ez a gondolat, gondoljatok arra, amit magatok mögött hagynátok. Kitennétek ekkora fájdalomnak a barátaitokat? A rokonaitokat? A szüleiteket? Hajlandóak lennétek bevállalni azt a kockázatot, hogy esetleg valamelyik közeli ismerősöd vagy hozzátartozód egyszerűen beleőrül abba amit tettetek? A kockázatot, hogy megöli magát? Nem, biztosan nem akarnátok ezt.
Szóval, ha nincs más, segítsetek önmagatoknak. Győzzétek le önmagatokat! Mert, ismétlem, semmi sem lehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése