„Egy szerelem két története” írja a borító. Bizony, szerelmi történetet mesél el ez a könyv. 2 szemszögből: a fiú szemszögéből és a lány szemszögéből is. Tipikus tiniszerelemnek tűnhet, ahogy olvassuk a történetet, de mégis vannak benne olyan meghatározások a szerelemről, amit még máshol talán nem láttunk. Ezeket az idézeteket fogom kiemelni leginkább a véleményem során.
A történet a lány, Constanza szemszögéből indul. Megtudjuk, hogy a barátját figyeli, akivel vagy összevesztek, vagy szakítottak. Constanza szerint Angelo, a fiú egyáltalán nem szomorú emiatt, hanem inkább dühös és minél előbb el akar menni az állomásról. A következő fejezet Angelo szemszögéből mutatja ugyanazt. Kiderül, hogy a fiú valóban dühös a barátnőjére, de igazából, a szíve mélyén alig várja, hogy a lány valamilyen jelét adja annak, hogy beszélni akar vele. - Makacsság. Sok kapcsolatban előfordul, hogy az egyik fél, vagy éppen mindkét fél túl makacs. Ekkor, ha meg akarjuk tartani a szeretetet, megfelelő időben és hangulatban kell közölni a másikkal a véleményünket, és a makacskodást nem szabad sértődéssel, ugyanolyan makacssággal viszonozni. Ugyanis ez csak árt a kapcsolatnak. Mint ahogy Constanza és Angelo kapcsolatának is ártott, majdnem végzetesen…
„Ha tényleg szerelmes volnék, boldog volnék, rózsaszín szívecskéket látnék a terem falán, és ugatnám a holdat. Akkor hát mi ez? Egy vad farkas, amely a gyomromban lohol, és letarolja a bélbolyhokat, meg minden mást is, ami csak mozog.” – Constanza gondolata. Hát, igazából elgondolkoztat a rózsaszín ködös szerelem. Kétszer volt ilyen kapcsolatom, ami rózsaszín köddel indult, vége is lett hamar mindkettőnek. Talán az az első fázisa a szerelemnek. Legalábbis ezt olvastam több helyen is. De most… be kell vallanom, most nem éreztem ezt. Éreztem, sőt, még mindig érzem a gyomromban azt a furcsa érzést, mikor meglátom őt, de inkább a Constanza érzéséhez hasonlítanám. Hogy miért lehet ez? Nem tudom megmagyarázni. Azt tudom, hogy valami más ebben az egészben, valóságosabb sokkal, mint a rózsaszín ködös szerelmek.
„Újból nevet, s mintha a vonat ablakai is nevetnének. Egy világ nyílik meg, amikor nevet.” – Constanza. A szeretet újabb formája: boldoggá tesz az, ha a másik feled boldog.
„A szerelem, ha érkezik, mindent letarol. Nem csupán egy vihar. Egy bomba, amitől megsüketülsz, megvakulsz, amely eltörli az időérzékedet. Minden eltűnik. Eltűnnek a színek, a szagok, az ízek. Minden más emberi lény is eltűnik, és egyedül maradsz, hogy a semmit figyeld. Szörnyű. A szerelem, amely érkezik. Gyönyörű. Mindaz, ami volt, soha nem is létezett, és mindaz, ami jön, csupán egy álom. A szerelem, amely érkezik. Nem létezik a jelen. Érti, tanárnő, sem kijelentő, sem kötő módú jelen idő nincs. Talán csak a feltételes mód. Vagy az emlékekben, vagy a jövőben kell élni, várva Rá, a bombára, amely érkezik.” – Constanza. Azt mondják, a szerelem mindig váratlanul talál rá az emberre. Nem kell kergetni, nem kell keresni, jön magától amikor eljön az ideje. Tapasztaltam én is. És ha elérkezik, valóban mindent letarol. Még ha nem is rózsaszín ködös. Megváltoztat valamilyen szinten. És bár bombaként írja le Constanza a szerelmet, mégis ez az egyik legjobb érzés, amit érezhetünk. Ha szeretünk, és ha viszont szeretnek minket.
„Ez a szerelem? Ilyen egyszerű? A dolgok maguktól a helyükre kerülnek. Mintegy varázsütésre. Mint egy milliárd darabos kirakós játék, amely az egyik pillanatban még csupán halomnyi, egyik oldalán szürke, másik oldalán színes papírdarab, formák és színek betarthatatlan ígérete. A következő pillanatban pedig elvarázsolt erdei kastély, vagy éppen korallzátony, tele mindenféle színű és formájú halakkal. S azon tűnődsz, hogyhogy nem láttad már korábban is, hogy az egyes darabok ennyire összeillenek. Hogyhogy nem láttad a papírhalomban a kész, kirakott játékot? És különösebb fáradtságba sem került. De akkor miért esik meg ilyen ritkán? Hisz ilyenkor az érintés, a csók is a világ legegyszerűbb, legtermészetesebb dolga lesz. Mintha a kéz tudná, hol a helye. A tied és az övé is. Nem szükséges vezetni őket. Ha szerelmes vagy, a világ tökéletes összhangban forog veled. Mint amikor egy bár teraszán sütkérezel a napon, amely melegít, de nem túlságosan, és látod, hogy minden, minden, de minden a megfelelő helyen van: az emberek a téren, a felhők a fejed felett, a szélfuvallat, a turbékoló galambok, a morzsákat cipelő hangyák. Hogy még annak a két porfírkocka közé ékelt kőnek is éppen ott kell lennie, és nem máshol. Ilyen egyszerű. Ilyen bonyolult. – Angelo. Bizony, ez a szerelem. És még ha bizonyos idő elteltével, amikor jobban megismered a másikat, a hibáit, és egyre több bonyodalom kerül az utadba, akkor is minden a helyén van, ha nem is látszik. Minden a kapcsolat fejlődését szolgálja. Vagy egyszerűen megmutatja, hogy egymáshoz valóak vagytok e, vagy sem.
Az egyik fejezetben Angelot meghívja egy csinos lány az iskolából a szülinapi bulijára. Angelo érzi, hogy nem lenne helyes dolog Constanza miatt elmennie, ekkor lép közbe a legjobb barátja, Roberto. „Ő hívott téged, és béna vagy, ha nem adsz bele mindent. A bátyám az ilyenre azt szokta mondani, hogy vissza nem térő alkalom.” Na szóval, a kedves legjobb barátokhoz szeretnék először szólni. Tudjátok mit jelent a barátság? Valakinek a legjobb barátjának lenni? Azt, hogy a legjobbat akarod a barátodnak. Boldognak akarod látni. Azt akarod, hogy rendben menjen az élete. Szóval, ne biztassátok őket rosszra, ha egyszer szerelmesek a barátnőjükbe! Vissza nem térő alkalom? Valóban az. De a barátnő is. Nem egy érzéketlen tárgy. És ha a barátotok igazán szereti azt a lányt, és a ti unszolásotokra vagy segítségetekkel meg tesz valami olyat, ami veszélybe sodorná a kapcsolatát, majd szakítás lesz ennek a kapcsolatnak a vége, higgyétek el, ti lesztek érte a felelősek. Megéri kockáztatni a barátságot egy vissza nem térő alkalom miatt? És most hozzátok szólok „szerelmes” fiúk: megéri kockáztatni a boldogságotokat azzal a lánnyal, akit annyira szerettek egy vissza nem térő alkalom miatt? Egy olyan dolog miatt, ami pár órás szórakozást nyújt? Mert ezek a dolgok nem egy életre fognak boldoggá tenni. De a barátnő igen. Szóval legjobb barátok és szerelmes fiúk, jól gondoljátok meg mit tesztek a kapcsolatban. Mert a barátnő talán megbocsát, de nem felejt.
Lányok, mi sem maradhatunk ki. Mi is tudunk butaságokat tenni, főleg ha mérgesek, összetörtek és szomorúak vagyunk, igaz? Constanza visszaadta Angelonak a megcsalást. És lányok, ez a legnagyobb hibánk. A bosszúvágy. Szeretnénk visszaadni azt a fájdalmat, amit a barátunk okozott nekünk. Persze miután megtettük, szégyelljük magunkat, és beismerjük hogy semmi értelme nem volt az egésznek. Ugyanis ezzel mi rosszabb dolgot teszünk, mint az, aki megbántott minket. Aztán – tapasztalatból mondom – nem csak a megbántottság fog fájni, hanem az is, amit mi tettünk. A bosszú is fájni fog. Persze, próbálod elfelejteni, próbálod magad túltenni rajta, de mégis ott motoszkál benned, hogy cseppet sem vagy jobb ember a barátodtól, aki megbántott téged. Szóval, a legjobb amit tehetsz, hogy nem forralsz bosszút. Eldöntöd magadban, hogy meg tudsz e bocsátani vagy sem, tovább tudsz e lépni idővel vagy sem, és nyugodtan megbeszélni a dolgokat a partnereddel. Ez a szerelem.
Elmondom a saját véleményemet is. Persze sok fontos dolog van egy szerelemben, nálam mégis a legfontosabb az őszinteség. Nem számít mennyire rossz is az a dolog amit el szeretnénk mondani a párunknak, mondjuk el. Ne szégyelljünk tanácsot, segítséget kérni. Ez is a szerelem része, hogy támogassuk, segítsük egymást. És ha megvan az őszinteség, kiépül szép lassan a bizalom is. De úgy nem fog, ha folyton hülyének akarjátok nézni a párotokat. Főleg nem egy nőt. Mert, tudjátok fiúk, attól hogy a nő nem szól egyes dolgokról, amiket észrevett, nem jelenti azt, hogy hülye és hülyének lehet nézni. Az a nő aki nem szól, éppen azon gondolkozik, mit is kezdjen a tudomására jutott információval. Várjon, hátha elmondjátok neki? Vagy kérjen tanácsot? Ne próbáljatok meg becsapni egy nőt. Mert ha már sokadjára is hülyének próbáljátok nézni, hazudtok neki, beleun. És ha beleun, már nincs visszaút. Így hát kérdem újra: megéri kockáztatni a boldogságodat? A kapcsolatodat? Ezt nektek kell megválaszolnotok magatokban. És ha a válasz igen, akkor hagyjátok menni azt a nőt. Mert az a nő, aki szeret, nem érdemli meg, hogy hazudj neki!
Összességében azoknak szeretném ajánlani ezt a könyvet, akik szeretnének bepillantást nyerni, hogy milyen is a szerelem egy lány szemszögéből, valamint egy fiú szemszögéből. Ugyan csak szerelmes idézeteket emeltem ki a könyvből, több fontos dolog is lejátszódik benne: terhes barát, válás, zűrös rokon. Szép kis történet, érzelmekkel teli, egy kicsit zűrös, nem hétköznapi írással, gondolatmenettel. :)
A történet a lány, Constanza szemszögéből indul. Megtudjuk, hogy a barátját figyeli, akivel vagy összevesztek, vagy szakítottak. Constanza szerint Angelo, a fiú egyáltalán nem szomorú emiatt, hanem inkább dühös és minél előbb el akar menni az állomásról. A következő fejezet Angelo szemszögéből mutatja ugyanazt. Kiderül, hogy a fiú valóban dühös a barátnőjére, de igazából, a szíve mélyén alig várja, hogy a lány valamilyen jelét adja annak, hogy beszélni akar vele. - Makacsság. Sok kapcsolatban előfordul, hogy az egyik fél, vagy éppen mindkét fél túl makacs. Ekkor, ha meg akarjuk tartani a szeretetet, megfelelő időben és hangulatban kell közölni a másikkal a véleményünket, és a makacskodást nem szabad sértődéssel, ugyanolyan makacssággal viszonozni. Ugyanis ez csak árt a kapcsolatnak. Mint ahogy Constanza és Angelo kapcsolatának is ártott, majdnem végzetesen…
„Ha tényleg szerelmes volnék, boldog volnék, rózsaszín szívecskéket látnék a terem falán, és ugatnám a holdat. Akkor hát mi ez? Egy vad farkas, amely a gyomromban lohol, és letarolja a bélbolyhokat, meg minden mást is, ami csak mozog.” – Constanza gondolata. Hát, igazából elgondolkoztat a rózsaszín ködös szerelem. Kétszer volt ilyen kapcsolatom, ami rózsaszín köddel indult, vége is lett hamar mindkettőnek. Talán az az első fázisa a szerelemnek. Legalábbis ezt olvastam több helyen is. De most… be kell vallanom, most nem éreztem ezt. Éreztem, sőt, még mindig érzem a gyomromban azt a furcsa érzést, mikor meglátom őt, de inkább a Constanza érzéséhez hasonlítanám. Hogy miért lehet ez? Nem tudom megmagyarázni. Azt tudom, hogy valami más ebben az egészben, valóságosabb sokkal, mint a rózsaszín ködös szerelmek.
„Újból nevet, s mintha a vonat ablakai is nevetnének. Egy világ nyílik meg, amikor nevet.” – Constanza. A szeretet újabb formája: boldoggá tesz az, ha a másik feled boldog.
„A szerelem, ha érkezik, mindent letarol. Nem csupán egy vihar. Egy bomba, amitől megsüketülsz, megvakulsz, amely eltörli az időérzékedet. Minden eltűnik. Eltűnnek a színek, a szagok, az ízek. Minden más emberi lény is eltűnik, és egyedül maradsz, hogy a semmit figyeld. Szörnyű. A szerelem, amely érkezik. Gyönyörű. Mindaz, ami volt, soha nem is létezett, és mindaz, ami jön, csupán egy álom. A szerelem, amely érkezik. Nem létezik a jelen. Érti, tanárnő, sem kijelentő, sem kötő módú jelen idő nincs. Talán csak a feltételes mód. Vagy az emlékekben, vagy a jövőben kell élni, várva Rá, a bombára, amely érkezik.” – Constanza. Azt mondják, a szerelem mindig váratlanul talál rá az emberre. Nem kell kergetni, nem kell keresni, jön magától amikor eljön az ideje. Tapasztaltam én is. És ha elérkezik, valóban mindent letarol. Még ha nem is rózsaszín ködös. Megváltoztat valamilyen szinten. És bár bombaként írja le Constanza a szerelmet, mégis ez az egyik legjobb érzés, amit érezhetünk. Ha szeretünk, és ha viszont szeretnek minket.
„Ez a szerelem? Ilyen egyszerű? A dolgok maguktól a helyükre kerülnek. Mintegy varázsütésre. Mint egy milliárd darabos kirakós játék, amely az egyik pillanatban még csupán halomnyi, egyik oldalán szürke, másik oldalán színes papírdarab, formák és színek betarthatatlan ígérete. A következő pillanatban pedig elvarázsolt erdei kastély, vagy éppen korallzátony, tele mindenféle színű és formájú halakkal. S azon tűnődsz, hogyhogy nem láttad már korábban is, hogy az egyes darabok ennyire összeillenek. Hogyhogy nem láttad a papírhalomban a kész, kirakott játékot? És különösebb fáradtságba sem került. De akkor miért esik meg ilyen ritkán? Hisz ilyenkor az érintés, a csók is a világ legegyszerűbb, legtermészetesebb dolga lesz. Mintha a kéz tudná, hol a helye. A tied és az övé is. Nem szükséges vezetni őket. Ha szerelmes vagy, a világ tökéletes összhangban forog veled. Mint amikor egy bár teraszán sütkérezel a napon, amely melegít, de nem túlságosan, és látod, hogy minden, minden, de minden a megfelelő helyen van: az emberek a téren, a felhők a fejed felett, a szélfuvallat, a turbékoló galambok, a morzsákat cipelő hangyák. Hogy még annak a két porfírkocka közé ékelt kőnek is éppen ott kell lennie, és nem máshol. Ilyen egyszerű. Ilyen bonyolult. – Angelo. Bizony, ez a szerelem. És még ha bizonyos idő elteltével, amikor jobban megismered a másikat, a hibáit, és egyre több bonyodalom kerül az utadba, akkor is minden a helyén van, ha nem is látszik. Minden a kapcsolat fejlődését szolgálja. Vagy egyszerűen megmutatja, hogy egymáshoz valóak vagytok e, vagy sem.
Az egyik fejezetben Angelot meghívja egy csinos lány az iskolából a szülinapi bulijára. Angelo érzi, hogy nem lenne helyes dolog Constanza miatt elmennie, ekkor lép közbe a legjobb barátja, Roberto. „Ő hívott téged, és béna vagy, ha nem adsz bele mindent. A bátyám az ilyenre azt szokta mondani, hogy vissza nem térő alkalom.” Na szóval, a kedves legjobb barátokhoz szeretnék először szólni. Tudjátok mit jelent a barátság? Valakinek a legjobb barátjának lenni? Azt, hogy a legjobbat akarod a barátodnak. Boldognak akarod látni. Azt akarod, hogy rendben menjen az élete. Szóval, ne biztassátok őket rosszra, ha egyszer szerelmesek a barátnőjükbe! Vissza nem térő alkalom? Valóban az. De a barátnő is. Nem egy érzéketlen tárgy. És ha a barátotok igazán szereti azt a lányt, és a ti unszolásotokra vagy segítségetekkel meg tesz valami olyat, ami veszélybe sodorná a kapcsolatát, majd szakítás lesz ennek a kapcsolatnak a vége, higgyétek el, ti lesztek érte a felelősek. Megéri kockáztatni a barátságot egy vissza nem térő alkalom miatt? És most hozzátok szólok „szerelmes” fiúk: megéri kockáztatni a boldogságotokat azzal a lánnyal, akit annyira szerettek egy vissza nem térő alkalom miatt? Egy olyan dolog miatt, ami pár órás szórakozást nyújt? Mert ezek a dolgok nem egy életre fognak boldoggá tenni. De a barátnő igen. Szóval legjobb barátok és szerelmes fiúk, jól gondoljátok meg mit tesztek a kapcsolatban. Mert a barátnő talán megbocsát, de nem felejt.
Lányok, mi sem maradhatunk ki. Mi is tudunk butaságokat tenni, főleg ha mérgesek, összetörtek és szomorúak vagyunk, igaz? Constanza visszaadta Angelonak a megcsalást. És lányok, ez a legnagyobb hibánk. A bosszúvágy. Szeretnénk visszaadni azt a fájdalmat, amit a barátunk okozott nekünk. Persze miután megtettük, szégyelljük magunkat, és beismerjük hogy semmi értelme nem volt az egésznek. Ugyanis ezzel mi rosszabb dolgot teszünk, mint az, aki megbántott minket. Aztán – tapasztalatból mondom – nem csak a megbántottság fog fájni, hanem az is, amit mi tettünk. A bosszú is fájni fog. Persze, próbálod elfelejteni, próbálod magad túltenni rajta, de mégis ott motoszkál benned, hogy cseppet sem vagy jobb ember a barátodtól, aki megbántott téged. Szóval, a legjobb amit tehetsz, hogy nem forralsz bosszút. Eldöntöd magadban, hogy meg tudsz e bocsátani vagy sem, tovább tudsz e lépni idővel vagy sem, és nyugodtan megbeszélni a dolgokat a partnereddel. Ez a szerelem.
Elmondom a saját véleményemet is. Persze sok fontos dolog van egy szerelemben, nálam mégis a legfontosabb az őszinteség. Nem számít mennyire rossz is az a dolog amit el szeretnénk mondani a párunknak, mondjuk el. Ne szégyelljünk tanácsot, segítséget kérni. Ez is a szerelem része, hogy támogassuk, segítsük egymást. És ha megvan az őszinteség, kiépül szép lassan a bizalom is. De úgy nem fog, ha folyton hülyének akarjátok nézni a párotokat. Főleg nem egy nőt. Mert, tudjátok fiúk, attól hogy a nő nem szól egyes dolgokról, amiket észrevett, nem jelenti azt, hogy hülye és hülyének lehet nézni. Az a nő aki nem szól, éppen azon gondolkozik, mit is kezdjen a tudomására jutott információval. Várjon, hátha elmondjátok neki? Vagy kérjen tanácsot? Ne próbáljatok meg becsapni egy nőt. Mert ha már sokadjára is hülyének próbáljátok nézni, hazudtok neki, beleun. És ha beleun, már nincs visszaút. Így hát kérdem újra: megéri kockáztatni a boldogságodat? A kapcsolatodat? Ezt nektek kell megválaszolnotok magatokban. És ha a válasz igen, akkor hagyjátok menni azt a nőt. Mert az a nő, aki szeret, nem érdemli meg, hogy hazudj neki!
Összességében azoknak szeretném ajánlani ezt a könyvet, akik szeretnének bepillantást nyerni, hogy milyen is a szerelem egy lány szemszögéből, valamint egy fiú szemszögéből. Ugyan csak szerelmes idézeteket emeltem ki a könyvből, több fontos dolog is lejátszódik benne: terhes barát, válás, zűrös rokon. Szép kis történet, érzelmekkel teli, egy kicsit zűrös, nem hétköznapi írással, gondolatmenettel. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése