Mivel 5 könyvből áll ez a
könyvsorozat (plusz vannak kiegészítő kötetek pl. Daemon
szemszögéből is három könyv) nem akartam mindet külön
bejegyzésben értékelni (bár tudtam volna írni róluk külön is 😀 )
SPOILERES BEJEGYZÉS!
Na hát hol is kezdjem… pár
évvel ezelőtt olvastam először a könyveket, és meg kell mondjam
teljesen elfelejtkeztem mennyire a hatása alá tudott keríteni …
DAEMON BLACK. Te jó ég, azt hiszem minden lány ilyen pasit
érdemel!
Obszidián:
Ketterman egy nagyon eldugott
és kicsi település Nyugat-Virginiában. És Katy Swartz édesanyja
pont ezt a helyet választotta új lakóhelyüknek. A lány édesapja
meghalt egy betegségben, és a gyász még mindig jelen volt
életünkben, bár egy új kezdet reményében költöztek távol
Floridától.
De térjünk is rá a
lényegre… Katy útbaigazítás reményében tért át a szomszéd
házba. Ám az ajtót egy rettentően bunkó és magabiztos srác
nyitotta ki: Daemon Black. Azt ugye nem kell mondanom, hogy kocka
has, és rettentően jóképű arc járt ehhez a viselkedéshez…
Szerintem én sem reagáltam volna másképpen, mint Kat.😀
Végül megkapta az
útbaigazítást, és ezután elkezdődött közös kalandjuk.
Igazából először Daemon testvére, Dee kezd el barátkozni a
lánnyal, ám Kat elég hamar rájön, hogy valami nincs rendben
velük. Daemon egy félresikerült vita következtében felfedi
magát. Fény derül (oh, micsoda ideillő szó) a luxenekre:
földönkívüliek, de nem az a megszokott E.T. fajta: ők fényből
állnak. Fel tudják venni egy ember alakját, de valódi alakjuk
fény.
Megmondom őszintén,
mindenféle földönkívülieket elképzeltem már, de azt, hogy
fényből álljanak… hát egy teljesen új ötlet volt számomra.
És nagyon tetszett. Őszintén, simán elfogadnék én is egy ilyen
földönkívülit az életembe, mint Daemon. (bár szerintem nem
vagyok vele egyedül). Ez a rész többnyire Black úr és Katy
civódásán alapszik, és egyszerűen imádtam azt a csipkelődést
és hangulatot ami kettőjük között volt.
Nagyon tetszett Katy
könyvmolysága, valamint az, hogy blogot ír. Így egy kicsit
olyannak éreztem a lányt, mint amilyen én vagyok, bár nem csak
ebből a szempontból, ugyanis sok helyzetben úgy viselkedett, ahogy
én is viselkedtem volna. Szerintem egy nagyon bátor lány, valamint
hűséges a barátaihoz.
Egy személyes dolog is
megütött a könyv olvasása során (amit már említettem egy
korábbi bejegyzésemben, azt hiszem Jenny Han egyik könyvének
értékelésében), hogy Daemon cicának szólítja Katy-t. Na akkor
itt is leírom, hogy az én párom is így hív engem, és esküszöm
azt sem tudja mik azok a Luxen könyvek, és majdnem elájultam mikor
először mondta nekem, mert egyből Daemon jutott eszembe. Na jó,
befejeztem az áradozást.
A könyv végén Daemon
elkövet valamit, amivel teljesen megváltoztatja mindkettejük
életét. És hát ezzel ér véget e könyv, sugallva azt, hogy
„Kezdhetsz is bele a második könyvbe, cica!”
Imádtam.
⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤
Ónix:
Még mindig jelen van párosunk
közt az a tökéletes csipkelődés, ami nekem annyiiira tetszik.
Daemon továbbra is szemtelen és magabiztos és… szexi. Mi lányok
tényleg ennyire a rosszfiúkat szeretjük? Na de Daemon nem is olyan
rossz fiú… 😊
Szóval a történet ott
folytatódik, ahol az első könyv befejeződött, próbálják
megoldani a kialakult helyzetet. Felbukkan egy új szereplő is, és
akik ismerik a sztorit, lehet most azt fogják gondolni, hogy hibbant
vagyok, de én szerettem ezt az új szereplőt. (Legalábbis sokkal
jobban szerettem, mint Ashley-t.)
Igazából szerintem ez a
könyv nem volt annyira eseménydús azon a pár száz oldalon,
inkább azt vártam benne, mikor jön már össze Katy és Daemon…
csak a végére indultak be az események. Katy fejlődik ebben a
számára új világban, tanul, ez által tud segíteni a luxeneknek
a bajban.
Jelen van, hazugság,
féltékenykedés (imádtam!!), szerelem, harc és egy barát
elvesztése is...vagy mondhatjuk, hogy kettőé. És a vége…. Hát
arra igazán nem számítottam. De nagyon-nagyon örültem a váratlan
fordulatnak.
⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤
⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤
Opál:
A Luxen 3. könyve a maga 452
oldalával tetszett a legjobban. Daemon és Katy végre egy pár, az
eltűnt testvér felbukkanása egy kicsit megrázta mindenki életét,
de azt hiszem Daemon egy másik oldalát is megismerhettük általa.
Sajnos nem tudok spoilermentesen beszélni a könyvről, szóval
ebben a történetben Dawson szerelmének kiszabadítására
helyeződik a hangsúly, ugyanis a lányt fogva tartja a kormányzat
ott, ahol Dawson-t is tartották. Az előző könyvben ugye kiderül,
hogy mi is Katy ebben az új világban, ebből pedig könnyű
következtetni, hogy Dawson barátnője is ilyen helyzetben, életben
van.
A második könyv végén
kiderült „gonosz” új szereplőnk visszatér e könyvben csupa
segítő szándékkal: belépést a kormányzati „erődbe”, ahol
a lányt tartják. Ebben a részben ismerjük meg Jennifer
spin-off-jának főszereplőjét, Luc-ot. De hát milyen egyszerű is
lenne, ha elsőre sikerülne bejutni, nem? Igen, valószínűleg nem
tartana 452 oldalon keresztül a sztori.
Ide kapcsolnám azt a
gondolatomat, hogy mennyire tetszenek a könyvcímek, hiszen
mindegyik kő hatással van valahogy a luxenekre és hibridekre. Az
egyik ilyen ásvány azonban árt a földönkívülieknek, amelyből
ízelítőt kap Katy a második könyvben. Igen, ebből lehet
következtetni, hogy az ónixról van szó. Próbálnak ellenállást
tanulni ellene a kis gonosz szereplőnk segítségével…
Katy és Dee barátsága
megtört, ugyan Kat próbálkozik, de Dee nem tudja magát könnyen
túltenni a dolgokon (bár nem értettem miért Katy-t hibáztatta,
holott senki nem mondta neki, hogy törjön be Kathez...észszerűbb
lett volna segítségért menni szerintem)… a könyv vége felé
azért mégis enyhül, talán a veszélyes nap közeledte miatt.
A veszélyes nap elérkezik,
igazából minden a terv szerint halad, megtalálják Bethany-t
(Dawson szerelme), kisebb bonyodalom után elindulnak kifelé, ám
ekkor jön a csavar… talán nem árt néha elgondolkozni azon az
igazságon, hogy aki egyszer becsapott, többször is meg fogja
tenni… hát így jártak szereplőink is. Na de kivel is történne
a legnagyobb baj? Hát persze, hogy a mi kis könyvmolyunkkal.
Lényegében számomra ez adta
meg azt az eseménydús sztorit, amire vágytam. És Dawsont is jó
volt egy kicsit jobban megismerni.
⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤
⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤
Origin:
A negyedik rész az, ahonnan
váltott szemszögből folytatódik a történet. Katy a kormányzat
kezébe került.
Nagyon nagy szükségét érzem
annak, hogy leírjam azt a kis párbeszédet, mely által mégjobban
belezúgtam ebbe a tökéletes Daemon Blackbe.
„(…)
– Biztonságban akartunk tudni, amíg kitaláljuk, mit tegyünk…hogyan szerezzük vissza Katet. Ennyi az egész.
Mélyet lélegeztem, és Dawson elé léptem, hogy közvetlen közelről nézhessek a szemébe.
– És azt hittétek, az a legjobb megoldás, ha elvisztek a kolóniába és bezárattok?
– Mi csak…
– Azt hittétek, meg tudtok állítani? – Az erőm kirobbant, Dawson háta mögött az ajtóba csapódott, leszakítva azt a zsanérjairól. – A világot is felégetném, hogy megmentsem őt!”
– Biztonságban akartunk tudni, amíg kitaláljuk, mit tegyünk…hogyan szerezzük vissza Katet. Ennyi az egész.
Mélyet lélegeztem, és Dawson elé léptem, hogy közvetlen közelről nézhessek a szemébe.
– És azt hittétek, az a legjobb megoldás, ha elvisztek a kolóniába és bezárattok?
– Mi csak…
– Azt hittétek, meg tudtok állítani? – Az erőm kirobbant, Dawson háta mögött az ajtóba csapódott, leszakítva azt a zsanérjairól. – A világot is felégetném, hogy megmentsem őt!”
Őszintén…
a mai férfiak képesek ilyen mélységű szerelemre? Valamiért
kételkedem, de lehet másnak jobb tapasztalatai vannak.
Szóval
az Originben szintén sok új szereplővel ismerkedünk meg Katy
rabsága során. Mint az idézetből kiderül, Daemon azon van, hogy
kiszabadítsa főhősnőnket, és igen, semmi sem állíthatja meg.
Ismét képbe kerül Luc, ezúttal
is segít Daemonnak egy kis „apróság” fejében. Valóban
semmi sem állítja meg
Black úrt az épületbe történő bejutásban, ugyanis várják.
Nagyon érdekesnek találtam az utalást az 51-es körzetre, de végül
is teljesen érthető e terület belecsempészése a könyvbe, hiszen
földönkívüliekről van szó. (Ha Daemon ott van, már azonnal
repülök!! 😁)
A
szerelmespárnak elég sok
rossz megpróbáltatáson
kellett keresztülmennie a történet során, mind együtt, mind
külön-külön. Számomra volt egy nagyon durva jelenet a sztoriban:
nem tudom ti hogy olvastok, de én amikor olvasok, a fejemben
játszódik a történet mintha egy film lenne. És ahogy Daemon
belekezdett e jelenet részletezésébe… hát felfordult a gyomrom.
Még jó, hogy hamar abbahagyta. Az egyik új szereplő azonnal
a kedvencem lesz, Katy kísérő katonája, Archer.
A
könyv címe itt nem egy kő vagy ásványi anyag nevét viseli,
hanem fogalmazzunk úgy, hogy valami újat talán mindenki számára….
Valami nagyot. Az épületből történő kijutás egy-két
verekedést és sok-sok futást leszámítva szerintem elég könnyen
ment, na meg persze a
lelepleződés sem volt egy kitervezett dolog, úgyhogy
ezután pedig már csak a menekülés és bujkálás marad hátra…
Amíg meg nem érkeznek Ők. Ők, akik átveszik az irányítást
minden és mindenki felett.
⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤
⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤⬤
Opposition
– Ellenállás:
Fordul
a helyzet: Kat és Beth marad, Daemon és Dawson felszívódik.
Megérkeztek a luxenek elfoglalni a Földet (micsoda földönkívüli
klisés sztori), mindenkit megölnek, aki az útjukba kerül. Azonban
nem minden luxen gondolatán tudnak uralkodni (hoppá, hát persze,
ki számított rá?) .
Ebben
a részben is sok izgalomban lehet részünk, aggódhatunk
szereplőinkért, ki az aki túléli, ki az aki sajnos meghal a többi
elhunyt szereplőt követve. A kormányzat részben jó útra tér,
Daemonéknak azonban, hogy megmentsék a bolygót a tökéletes
elektronikai pusztulástól, olyan dologhoz kell folyamodniuk, ami
nem igazán volt jellemző életük során.
De hát mindent a túlélésért, nem?
A
végén történik még egy olyan dolog, ami miatt majdnem kiugrik a
szívünk, de aztán meg kell mondjam, happyend a vége. (Ki is
akadtam volna, ha nem az lett volna.)
Összességében
nagyon imádtam ezt a sorozatot, és hogy őszinte legyek, amikor
azokat a vicces könyves posztokat olvasom, hogy „Magasak az
elvárásaim a pasikat illetően, hiszen olvasok.” na akkor pont
Daemon Blackre gondolok. Bár én több romantikus jelenetre
emlékeztem (és részletesebbre is), de hát jó volt az így is. 😅
Szóval
ajánlom mindenkinek, nagyon-nagyon izgi és egyszerűen IMÁDOM!
Köszönöm, ha elolvastad a bejegyzésem! 😘
A könyvek moly oldalai:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése