Kevesebb időm fog jutni most az olvasásra e hónapban, ugyanis halmozva vagyok munkával (negyedév, én így szeretlek!) valamint elkezdtem egy mérlegképes könyvelő tanfolyamot, és hát 80 tételt meg kell tanulnom december elejéig... valahogy rendszereznem kellene a dolgaimat... Ennek ellenére nem bírtam ki, hogy ne olvassam el a folytatást.... annyira kíváncsi voltam mi lesz Peterrel és Lara Jean-el.
A történet ott folytatódik, ahol az előző könyv abbamaradt. Nem akarok spoilerezni, de szerintem eléggé nyilvánvaló, hogy főhőseink kibékülnek. És persze újabb szerződést is kötnek. 😀 Ebből szeretném kiemelni a kedvenc pontomat!
Lara Jean és Peter nem törik össze egymás szívét.
Bárcsak így működne ez az egész szerelem. (sóhaj) A könyv elején a fő bonyodalmat egy videó okozza. A gimi önmagában is egy rémálom néhány diák számára.... főleg ha valami miatt kifogják őket. Lara Jean-nek éppen elég volt, hogy az ismeretlenségből hirtelen Peter Kavinsky barátnője lett, most meg még rátetőzött erre a videó is.
Egész nagy személyiségfejlődésen megy át Lara Jean a történet során. Kezdetben ugye teljesen zárkózott, csak távolról figyeli az eseményeket, de a második könyvben sokkal határozottabb, magabiztosabb lesz. Kiáll saját magáért, munkát szerez, amelyet tényleg nagy gondoskodással végez. A szerelemről igazából nagyon "mai" fejjel gondolkozik, ugyanis azt mondja, hogy a gimis szerelmek nem tartanak örökké. Én ugyan vitába szállnék ezzel a kijelentéssel, mert ismerek olyan párokat, akik gimis koruk óta együtt vannak. Persze nem mindenki élete hasonlíthat egy könyvbeli történethez.... de vannak csodák.
Ahogy haladunk a történetben, eltűnik a videós téma, de megjelenik egy újabb bonyodalom: az egyik fiú azok közül aki levelet kapott. Nem tudom mi zavarhatta össze Lara Jean-t, ha egyszer annyira szerelmes Peterbe. Na jó, megértem bizonyos szempontokból. Pl. Peter sosem adta jelét, hogy féltékeny lenne. Nem egy jó tulajdonság a féltékenység, de szerintem egy egészséges szinten meg kell lennie minden kapcsolatban egy minimális féltékenységnek...vagy féltésnek? Nem is tudom hogy nevezzem. A másik: Genevieve még mindig szerepet játszik Peter életében. Még mindig beszélnek telefonon, találkoznak stb. Az, hogy jóban vagyunk a volt barátnőnkkel/barátunkkal, sosem fog jót tenni a jelenlegi kapcsolatunknak. (Ezt sajnos tapasztalatból tudom.) Szóval mégiscsak arra a következtetésre jutottam, hogy megértem Lara Jean összezavarodottságát.
És persze ahogy lenni szokott, megjelenik valaki, aki még jobban összekuszálja a dolgokat, jelen esetben az egyik fiú az ötből. (Direkt nem írom le, hogy ki, hadd legyen meglepetés annak, aki még nem olvasta.) Az ő megjelenése azért is volt nagy hatással Lara Jean-re, mert míg Peter Genevieve-t pátyolgatta, addig ez a fiú kitöltötte azt az űrt főhősünk életében, amit Peter hagyott.
Egy kapcsolatban nagyon-nagyon fontos a jelenlét. Ha szeretjük egymást, akkor nem is kell kérni, hogy jelen legyünk egymás életében. Tudjátok fiúk, egy lány, (vagyis az olyan lányok, mint én), mindent nektek szeretnének elmondani először. Mindent veletek szeretnének megosztani először, legyen szó bármilyen kicsi vagy nagy dologról. És nem, nem csak gyors léptekben, hanem mindent részletesen. A lányok vágynak a figyelmetekre. Szeretnék, ha számíthatnának rátok, ha támaszt nyújtanátok bármilyen nehéz helyzetben. Mert sokkal, de sokkal többet ér ilyenkor egy ölelés, mint az, hogy sajnálom. Van amikor nincs szükség arra, hogy tanácsot adjatok, egyszerűen csak hallgassátok meg őket és öleljétek meg őket. Ez olyan nagy kérés?
Ha egy lánynak egyedül, nélkületek kell túltenni magát olyan dolgokon, amelyek talán számotokra hülyeségnek tűnnek, de nekik egy meghatározó dolog az életükben, egyetlen egy dolgot értek el vele: nem fogják elhinni, hogy számíthatnak rátok. És ezután szépen lassan kiszeretnek belőletek. Vagy ha nem is, de lassan eljutnak arra a pontra, hogy nem akarják folytatni a kapcsolatot. Mert eléggé hülyeség szerintem az, hogy egy erős nőnek nincs szüksége senkire sem. Ó, dehogynem, mindenkinek kell egy társ, akire számíthat!
Azt hiszem Lara Jean is épp ezért hozott olyan döntést, amilyet. És ennél a résznél szívemből szólt ez a lány.
Megérdemlem... megérdemlem, hogy a legfontosabb legyek valakinek.
Mi lányok olyan könnyen magunk elé tudjuk helyezni, azt akit szeretünk. Talán jobban szeretjük a másikat, mint saját magunkat. Hogy hiba lenne? Nem tudom. Hisz nálam is mindig az első helyet foglalja el az, akit szeretek.
Hogy lehetne olyan könnyű elengedni azt, akit szeretünk? Sehogy... az, aki képes erre, szerintem már megtanult élni a másik nélkül, ami azt jelenti, hogy már nem is szereti annyira a másikat. Vagy talán már talált valaki mást, aki pótolja az űrt. (Pl. Lara Jean)
A történetben nem nagyon találkozunk két szereplővel: Josh-al és Margot-al. Hogy őszinte legyek, Margot-t nem is bánom, mert mint azt az előző értékelésemben leírtam, nem nagyon sikerült megszeretnem a karaktert, de Joshról jó lett volna többet hallani, örültem volna ha továbbra is barátok maradnak.
Összességében tetszett a történet, bár néha-néha vontatott volt nekem. A történet vége egy picit összecsapott volt szerintem, de happyend, és ez a lényeg. Na, Lara Jean, talán mégis tarthat örökké egy gimis szerelem?
A válasza: "Majd kiderül a következő részben." 😄😄
Annyit még hozzátennék, hogy megnéztem a filmet, és a film vége egy az egyben a második könyv eleje. 😀
Kedvenc idézeteim a könyvből:
" Az ember nem lehet közel a másikhoz, nem egészen, ha titkok húzódnak kettejük között."
"Stormy szerint kétféle lány létezik a világon : az, aki összetöri a szíveket, és az, akinek összetörik a szívét."
"Azt mondják, a távolsággal csak nő a szeretet, de szerintem épp fordítva van: a közelség erősíti meg az érzéseket."
"Így hát megfogom Peter kezét, és a szívemre teszem.
– Jól vigyázz rá, mert a tiéd."
– Jól vigyázz rá, mert a tiéd."
Köszönöm, ha elolvastad a bejegyzést! 😊😘
A könyv Moly oldala:
Az első könyvről az értékelésem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése